2020. február 6., csütörtök

Beresztelke község és a templom története

Beresztelke község





Szászrégentől 5 km-re nyugatra a Lúc-patak jobb partján fekszik. Községközpont, Kisfülpös és Magyarfülpös tartozik hozzá.

Etimológiája

E helységnév, a református egyház tulajdonában levő úrvacsorai kenyérosztó tányérok peremén is megtalálható, egyik 1771-ből, másikpedig 1731-ből való. 1503-ban pedig Berecztelke néven jelentkezik az okiratokban.

Története

Beresztelke eredete visszanyúlik a XIII századba, vagy még mélyebbre. 
A falu első említése okiratokban 1319-ből való Berycteluke néven. 
Határaival együtt részese volt egy nagykiterjedésű birtoktömbnek, melynek akkor Simon bán volt az ura. 
Ez a terület a hozzá tartozó falvakkal, uradalmakkal együtt gazdát cserélt akkor, amikor a Gertrudisz királyné ellen szőtt öszeesküvés révén Simon bán is gyanúba keverült, kegyveszetté lett, s birtokaitól megfosztották. 
Uradalmai, falvak, erdők, földek a Tomaj nemzetség losonci ágának egyik tagjára szállottak, akit Istvánnak hívtak, és akinek apja szintén bán, tehát magas méltóságot viselő férfiú volt. 
Ez a Bánffy család uralta aztán ezt a vidéket a trianoni döntés utáni 1920-as években bekövetkezett Romániai agrárreformig.


Beresztelkei templom



Település:  Beresztelke
Egyház:     Református, építés ideje: 14 század. 

A község eredete visszanyúlik a XIII. századba, vagy még mélyebbre.

Története

Latin nyelvű birtoklevelek a községet Berysteluke néven emlegetik. 
Ebből lett és alakult ki az idők során a falu mai neve: Beresztelke. 
Ez alakban találjuk a helységnevet a református egyház tulajdonában levő úrvacsorai kenyérosztó tányérok peremén, melyeknek egyike 1771-ből, másika pedig 1731-ből való. 
A templom valószínűleg a XIV. században épült, eredetileg katolikus templom volt. Bizonyíték erre az utolsó renováláskor napfényre került sekrestyeajtó. Hogy az egyházközösség mikor kerülhetett a reformáció hatása alá, sajnos erről adataink nincsenek. 
Stiláris szempontból késő gótika. Jellegéből keveset őrzött meg, minthogy a XVII. század folyamán háromszor is leégett. 
A visszaállítás, újraépítés során azonban mindig vesztett stiláris jellegéből.

Leírása

A templom legszembetűnőbb ékessége a kehely alakú, márványból készült szószék, fölötte aranyozott szószékkoronával, a Bánffy patrónus család ajándéka. 
Hogy a patrónus család melyikétől származik e főúri ajándék, arra nézve adataink nincsenek. 
A templom belseje is jelentős változáson megy át, amidőn 1854-ben karzatot emelnek beléje. 
1867-ben marosvásárhelyi orgonakészítőtől orgonát vásárolnak. 
Az 1894-ben esedékessé váló templomrenováláskor bővítették a templomot, és tornyot építenek hozzá. 
A harangokat többször, legutoljára 1867-ben Bánffy Kristóf és Farkas Margit költségén, újraöntették. 
Volt egy kisebb harang is 1664-ből, mely az 1914-18-as háború idején elrekviráltatott. 
Helyette öntetett a gyülekezet másikat a régiek mellé 1922-ben. 

© Élőerdély.ro

Nincsenek megjegyzések: