A rejtőzködő fotós

A fotós láthatatlan, már ami a fotót illeti.
Ő csak nagyon ritkán van rajta a fotón. Persze: a szelfin, de ott is csak részlegesen, amennyire a körülmények engedik.
Csak werkfotókon látni alakját. Csak az alakját, mert az arca láthatatlan.
A fotós arca láthatatlan. Eltakarja a gép. Az a hatalmas óriás szem.
A fotós küklopsszá változik. Szelíd, félénk küklopsszá. Arctalan lény. Nincs szeme. Nincs szája. Néma. A fotós nem beszél.
A fotós figyel. Kíváncsi. Van ebben valami félelem is. A fotós önmagából minél kevesebbet akar megmutatni. A kamera az álarca. A fotó lesz a profilja. Igen a fotó. Nem a kamera.
Minden fotó amit elkészít, a saját portréja is. Mert csak azt tudja lefotózni, ami a leginkább illeszkedik rejtőzködő lényéhez.
A fotós közvetve mutatja csak meg magát. Nem lehet a szemébe nézni. Nem lehet látni a mosolyát, nem fog visszakacsintani. Ő a mögöttes térben van, elválasztja a világtól a karema.
A fotós láthatatlanságából merítkezik az a látható, ami a fotón később megjelenik.
A fotós a jövőben van egy kicsit, abban a képben, ami éppen megszületik.
Úgy van jelen, hogy nincs jelen.
Átminősül, a figyelem irányítja minden mozdulatát, a kamera diktálja gesztusait.
A fotós hiányzik, amikor a fotó készül. Hiányzik testi valóságában.
Ő a kép valóságához van kapcsolva, a még meg nem született, de megszületni kívánkozó kép valóságában.
Ebben a másvilágban él. Ennyiben természetes, hogy nincs arca. Előrevetítettségben létezik.
Köztes állapotban dolgozik, két világ között létezik, a van és a lesz világa között.
Előrébb jár, mint mi, akik csak szemlélői vagyunk a fotózás momentumának.
El kell rejtenie magát, hogy figyelni tudjon, hogy kiragadjon egy darabot az éppen megtörténőből. Úgy van jelen a megtörténőben, hogy nem vesz részt benne.
Kívülálló.
Nem része saját világának.
Kimenekül ebből a világból.
Van ebben félelem is.
A megfigyelő biztonsága és félelme.
A kívülálló félelme és biztonsága.
A fotós mindig kimarad.
Erős metafora a (fotoshooting) a fotós, mint vadász, a fotózás mint vadászat.
Képeket lövünk - mondjuk is gyakran.
A vadász rejtőzködése, félelme mindenképpen érvényes a fotósra is.
A kamera nemcsak fegyver, olykor álca, maszk, védelem.
Akár a vadász, vadászat közben, a fotós sem mutatkozik.
Ebből a rejtőzködésből születik a kép, a fény-kép.
A fotós a sötétbe menekül, miközben a fény létrehozza a képet. Gazdag irodalma van a fotónak: a fotózás aktusáról, a fotó ontológiájáról, művészi értékéről, társadalmi szerepéről és megannyi másról értekeznek szakértő elméletírók.
Elég ritkán tesznek említést a fotósról, arról az emberről, aki a kamera mögött van. 

© Fám Erika 

Fotóművészek napjainkban:

Fogarasi László,
Vass Jenő,
Szígyártó Erzsébet,
Rácz László,
Bartha István és stb.

Szászrégen és vidéke fotóművészek alakjai:

Balázs Csaba,
Călin Uţă,
Cristian Petraş,
Daniel Uţă 

Budai Antal István és stb.

 Calin Ut