Mindennapi élmény az egykori életről, mielött bekövetkezett volna a kijárási tilalom a Koronavírus járvány miatt!

Konstanca, 2017. December 19.

Drága néném! 

Rég nem írtam neked levelet és annál régebb találkoztunk, drága néném. 

De tudod milyen ez a világ ; kicsi, de mégis olyan nagynak tűnik, ezért értem, hogy olyan távol vagy. Na de most azért írok, hogy mesélni tudjak mivel szereted mikor sokat mesélek a városról amiben élek. Nem olyan régen költöztem vissza Konstancára, és nem is tudom szavakba önteni, hogy itt milyen szép szokott lenni Karácsony tájékán. 

A fények és a késői sötétség tökéletes kombináció egy ilyen szép pénteki estén. Az az érdekes, hogy sose tűnik estének mert csak egyszerre besötétedik minden, s ilyenkor jól esik este nekem a legjobban sétálni egyik barátnőmmel egy forró csokit iszogatván. Olyan gyönyörű látványt nyújt énnekem, hogy nem bírok betelni véle. 

De most hadd beszéljek az egyetemről, ahol tanulok. Nagyon szép egy hely, akárhányszor megyek oda, mindig elcsodálkozok az építészetén. Viszont a tanulással és az időbeosztással gyakran problémáim akadnak. 

Őszintén megvallva tudtam, hogy nem könnyű tanulás mellet más tevékenységet is űzni, mint a kis részmunkaidős állásomat, de nem gondoltam volna hogy ennyire nehéz. Plusz tudod, hogy mindezek mellett még egy egézségügyi blogot is fent kell tartanom drága nénikém, hiszen ez segített bejutni az egyetemre. 

Orvostanhallgatóként sok a munkám. 

Mindenféle kórházakba kell elllátogatnunk és az orvosok mellett figyelnünk kell az apró mozdulataikat. Mikor bevisznek egy kisebb műtétre nem szoktam rosszul lenni, sőt hányingerem sincsen, viszont nem tetszik amit látok. De ez a problémám is megoldódík majd idővel, hiszen te is tudod, ha akarok valamit általában sikerül elérnem. Ezeken kívül sok problémám nincsen. Viszont egy jó edzőtermet nehéz találni még egy ilyen nagy városban is, nénikém. 

Tudod én szeretek odafigyelni arra, amit eszek, meg arra, hogy edzek renszeresen. 

Legalább most az evésre tudok figyelni, mivel valahogy az emberek nem veszik az egészséges ételeket, ezért azok gyakran olcsóbbak. Tudod, hogy jó ha sok proteint viszel be a szervezetedbe? Ezt a barátnőimnek is sokszor mondom, ahogy azt is, hogy sok zöldséget és gyümölcsöt is egyenek, és te is tégy így drága néném. 

Nekünk lesz jó ha odafigyelünk arra, hogy mivel adunk energiát a testünknek és az elménknek is egyaránt. Visszatérve rád, gondoltad volna, hogy ilyen hamar visszautaznék Amerikába? Igen bizony, de ez csak a mostani téli vakációban történik meg valamikor.

Leveleztem Breonna és Shalissa barátnőimmel is és arra jutottunk, hogy ideje lenne meglátogatnom őket New Yorkban és akkor majd ők jönnek hozzám látogatóba majd nyáron. 

Úgy hallottam a felmelegedés miatt problémák vannak Floridában, szóval oda is ellátogatnék amíg még a helyén van. Hozzád is elmegyek majd, addig úgy is megkapod a levelem. Addig is nagyon vigyázz magadra szeretett nénikém. 

Várom a leveledet és puszillak. 

Szeretettel, kedves Bellád.

© Vajda Bella Brigitta

Korabeli szemtanúk Szászrégenről szóló írásai

© Balázs Csaba 

 

Az utóbbi évtizedekben folytatott eröltetett iparosítás, a demográfiai, kulturális és homogenizálási politika megszüntette Régen sok évszázados jellegzetességét, etnikai, nyelvi, kulturális és szokásbeli sokszínűségét. 

Gyökeresen megváltoztatta lakóinak demográfiai összetételét. 

Megszünt a szászok többségi jelenléte. (1930-ban 22-en, 2002 januárjában ideiglenes adat alapján 236-an vallották magukat szásznak.) 

A lakosság körébol szinte teljesen eltunt az egykori népes zsidó közösség. (1930-ban 1556-an, 2002 januárjában 7-en voltak.) Folytonosan csökken a régeni magyarok száma is. 

Az 1950-es években még a magyarok voltak többségben, jelenleg a lakosság kb. 30%-át alkotják. 

A népesség homogenizálásával egyidejüleg kulturális téren is hasonló jelenség zajlik. 

A száz évvel ezelötti szemtanúk Szászrégenről szóló írásai dicsérö hangon szóltak a szászokról, a város virágzó kisiparáról, szép tágas piacteréről és házairól. 

Adatokat tartalmaznak a város lakóinak számáról, vallási hovatartozásáról, ivóvízellátásáról és egyebekről. 

Szentiváni Mihály, Szabolcska Mihály és Hankó Vilmos Szászrégenről szóló írásaiból az alábbiakban közlünk néhány dokumentumértékü feljegyzést. 

Szentiváni Mihály (1813-1842), Horváth János szavai szerint Erdély Petöfije-, versek, novellák, publicisztikai írások szerzöje. 

Az 1837-es évben Erdélyben tett utazásáról, élményeiről útinaplójában – Gyaloglás Erdélyben – számol be. Erdélyi utazását 1837 áprilisában kezdte, mikor egy gyermekkori barátjához Vajdaszentiványra látogat. Útközben a Torda vármegye felsö járásában létezö mezövárosról így ír: Szászrégen honunk egyik pénzesebb városai közül. 

Lakosai száma 3643. Közülük római katolikus 162, lutheránus 2523, evangélikus református 418, görög egyesült 540. 

A városban sok emeletes s új épület van, de stílusoson nemigen ízletes. 

Felosztása szabálytalan, utcái mélyek, sárosak és büdösek. Piaca alig kiismerhetö. Elég tágas táncterme egyszersmind közgyulési terem. 

-Dr. Szabolcska Mihály (1861-1930) pap-költő hat évig volt (1892-1898) Marosfelfalu református lelkésze, így megismerhette a közeli kisváros életét. 

Az Erdély címu honismertetö kiadványban Szászrégenről a következöt írja: Mikor én eloször Régenbe jöttem, jóformán csak annyit tudtam Régenről, hogy 5-6 ezer lakossal bíró városka. 

Párját ritkító szép nagy piacztér, körül ültetve igazi palotákkal, tiszta, szép kövezett utczák, az egész odahelyezve egy, a természettöl is kertnek teremtett hegyoldal közepébe.

Ez Régen, a külsö képét illetöleg.“A nagy, széles utczákon a közkutak zár alatt vannak. A nyolcz-tíz legközelebbi háznak kulcsa van hozzá. Azontúl pedig igyék mindenki otthon. Az a polgármester vagy fobíró, aki ezt az okosan kifundált határozatot hozta, lehet ugyan, hogy mesterségére nézve lakatos volt, de hát ahhoz semmi köze se a világnak, se Magyar-Régennek. 

Felebaráti szeretetből is lehet az egész. 

Minek rontsa el a jámbor utas holmi rossz kútvízzel a gyomrát, amikor minden sarki vendégloben bort ihatik ”Hankó Vilmosa XIX. század végén a Székelyföldön tett utazásának benyomásait, tapasztalatait a Székelyföld címu, 1896-ban megjelent könyvében tette közzé. A Maros-völgyi utazása során eljutott Szászrégenbe is, amelyrol ezeket írja: Szászrégen mintegy hatezer lakost számláló kis város a Maros jobb partján, egy lombos fáktól, gyümölcsösöktol zöldello hegyoldal közepén. 

Díszes köz- és magánépületei, kimagasló fényes tornyai, párját ritkító szép nagy piacztere, körülültetve hatalmas házakkal, palotákkal, nagy városi szabású vendégloi, szép kövezett utczái, pompás sétatere kellemesen lepik meg az átutazó idegent. 

Templomai közül az evangélikusoké szép ajtóinak és ablakainak kődíszítésével vonja magára a figyelmünket. Tornya négy vállát egy-egy tornyocska ékesíti. Iskolái (evang. algimnázium, leányiskola, elemi iskola) kituno felszerelésuek, sok növendéknek adnak gondos oktatást. 

A város lakosai szászok, magyarok és oláhok. A lakosság jellegét azonban a szászság adja, ez a szorgalomra, rendszeretetre, takarékosságra, összetartásra példabeszédszeru népfaj; a faj sajátosságai visszatükrözodnek a város egész képén. 

A lakosok nagyrésze iparos és kereskedö; a virágzó ipar, kereskedelem élénkké, pezsgővé teszi a város életét is. Élénk, mozgalmas képet tár elénk különösen egy hetivásár, midon negyven falu vegyes nyelvu népe özönlik közelbol és távolból a város óriási piaczára; még élénkebb egy országos marhavásár, amelyre seregestol jönnek az ország minden részébol az adók és vevök. 

Nagyon élénk itt a fapiacz is? Tavasz nyíltával tutaj tutaj után vágtat, rohan le itt a Maroson a magyarországi piaczok felé. A szászrégeni gyáripar és kisipar üzletkörét immár a külföldre is kiterjeszti. Temérdek faáru, gabona, liszt és sajt kerül innen kivitelre.- (1868-1940) jelentos politikai és közéleti tevékenységet folytatott. 1902 és 1918 között a szászrégeni választókerület képviseloje volt. 1918 novemberében Jancsó Benedekkel, Sebes Dénessel és Ugron Gáborral közösen Budapesten megalakították a Székely Nemzeti Tanácsot. A háború után a Védo Ligák Szövetségének vezetoje lett. Az o kezdeményezésére készültek el a Szabadság téren az Észak, Dél, Kelet és Nyugat szobrok, melyeket 1945 februárjában megsemmisítettek a városba bevonuló szovjet tankok. Kezdeményezoje volt annak az Országzászló-mozgalomnak, amelynek o lett az örökös elnöke. 

Politikai munkássága közírói tevékenységgel párosult. Politikai jellegu írásai mellett több turisztikai, ismeretterjeszto írása jelent meg az Erdély címu folyóiratban: 1895-ben A Gyilkos-tó és környéke, A Csalhó: A borszéki visszhangról címu írásai, 1896-ban pedig a Sedes Giorgiensis (Gyergyószék) címu munkájában leírta Maroshévíz környékét, valamint a Gyergyói-medence falvait, de írt Görgényrol, Szászrégenrol és vidékérol is. 

Szász-Régen és vidéke címu írása folytatásban jelent meg az Erdélyrészi Kárpát Egyesület honismertetö lapban. Írásának elso része Szászrégenrol, a folytatása pedig Régen vidékérol szól. 

Az alábbiakban közlünk a városunk múltját bemutató írásából: Szász-Régen rendezett tanácsú város, a Maros folyó jobb partján fekszik, 390 m magasságban a tenger színe fölött (K. sz: 42° 25-, É. h: 48° 47-). 

A város nagy része a Binkert nevu fennsíkon épült, mely kelet felé a Maros partjáig lejt. 1228-ban már említés történik róla. 1285-ben IV. Kun László király és Loránd vajda idejében a Pestig nyomult, de visszavert tatárokat itt újból megverik. Somlyói Báthory István, Zápolya János magyar király vajdája itt fejezteti le 1529-ben Lázár Ferencz, Kornis és Bögözi Ferencz I. Ferdinándhoz húzó pártvezéreket. Késobb, midon Erdély Martinuzzi megváltozott politikája folytán I. Ferdinánd hatalmába jut, 1553-ban kiváltságlevelet kap Szász-Régen. 1562-ben az adó miatt János Zsigmond ellen támadt székelyek egy csapatát (2000 embert) szétverik itt. 

Országgyulést is tartottak egyszer Szász-Régenben. Barcsay Ákos és Kemény János hívták össze 1660. december 24-re. Ez az országgyulés választja meg Kemény Jánost Erdély fejedelmének. 1848-ban a szászrégeni szászok deputációt küldtek a pesti országgyuléshez azzal a kéréssel, hogy Szász-Régen a környékbeli szász falvakkal külön régeni székké- váljon. Rá nem sokára megalakult a Bürgerwehr-, a polgárorség, mely Urbán parancsának engedelmeskedett. 1848. október elso felében jött a városi tanácshoz Urbán levele, melyben az áll, hogy Szász-Régent választotta kvártélynak. Október 28-án a székely táborból jött a felszólítás: Urbánt uzzék ki a városból. 

A szorongatott tanács küldöttsége Urbánhoz viszi a levelet, aki állítólag így felelt: Itt maradok, ha akarják, mint jó barát, ha akarják, mint ellenség. 31-én a székelyek elé megy Urbán, de csakhamar visszavonul Régenbe. November 1-jén csatára kész állásba helyezi úgy seregét, mint a Bürgerwehrt. De amikor a közeli székely tábort megpillantják, Urbán elsiet Beszterce felé és sorsára hagyja Szász-Régent, a Bürgerwehr is szétoszlik. A rákövetkezö éjjel gyújtották fel és fosztották ki Régent. 

A református templom 1889-ben épült. Az evangélikus templomban, a sekrestyeajtó homlokkövében levo latin nyelvu felirat a következo szöveget tartalmazza: Anno Domini MCCCXXX, construitur domus Marie tempore Nicolai plebani cu rebus magistri, Thome patroni eclesie, vagyis: Épült az Úrnak 1330. évében, Mária tiszteletére, Miklós plébános idején, az egyház patrónusa, Tamás kegyúr közremuködésével. 

A templomot övezö falon volt olvasható a következo mondat: Nulla salus bello, pacem te poscimus omnes. (Nincs üdv a háborúban, békét óhajtunk mindannyian.) Öt iskolája van: római katolikus, ág. evangélikus, ev. református, görög katolikus és egy algimnázium. 

Négy szeszgyára van, melyek egyike nagy hizlalóval van egybekötve, ahol állandóan 500-600 szarvasmarhát kövérítenek a bécsiek részére. Három furészgyár, téglagyár és malom is muködik. Szász-Régen lakosainak száma 6059. 1856-ban a lélekszám 4721 volt. 1866-ban 5039, 1876-ban 5300, 1886-ban 5655. A lakosok túlnyomó többsége iparral foglalkozik. 

Leginkább a tímár-, csizmadia- és kádáripart uzik. A kereskedelem igen élénk. Országos vásárai látogatottak. 1895-ben felhajtottak a szászrégeni piacra 40600 darab szarvasmarhát. A XIX. század végi szemtanúk szóló eddig közölt szerzok – Mihály, Mihály, Urmánczy Nándor – írásain kívül érdemes megismerni dr. István (1859-1921) Gidófalvy István közjegyzoi elfoglaltsága mellett fáradhatatlan tevékenységet folytatott az összefogáson alapuló szövetkezeti eszme terjesztése érdekében. Faluról falura járva hirdette a gazdasági összefogás szükségességét. 

Hivatásbeli és közérdekü elfoglaltságán kívül jutott ideje az akkori Maros-Torda vármegyei közgazdasági szakirodalom tanulmányozására és korabeli iparának az Erdély címu folyóiratban való közlésére. közölt írása képet nyújt a város XIX. század végi virágzó kisiparáról, gazdag iparosairól és kereskedoirol. 1896-ban megjelent írása tanúskodik errol: “E rendezett tanácsú város a szó nemes értelmében varga város. Nem úgy értjük ezt, mint a rossznyelvuek némely erdélyrészi magyar városra használják, hanem úgy, hogy lakosainak nagy száma iparral foglalkozik, amellett azonban a muveltségrol sem feledkezik meg. 

Nincs talán város egész Erdélyben, ahol annyi volna az iparos és kereskedo, mint itt. 37 asztalos, 8 bádogos, 146 csizmadia, 31 cipész, 16 kalapos, 43 kádár, 42 kocsigyártó, kerekes, kovács és nyerges, 24 kötélvero, 11 szíjgyártó és 79 tímár van, kik mindnyájan önálló iparosok és minden egyes ág körében vannak jómódban levo iparuzok, akik számos segéddel dolgoznak, a szükséges anyagi befektetéseket eloteremteni képesek és olyan állítanak elő, amelyek nemcsak az erdélyi piaczokon, de a is megállják helyüket. 

Ma a müveltség fokméröje, hogy mennyi gép és alkatrész érkezik egy városba. Csak egy példát hozok fel és abból le lehet vonni a következtetést. 1893-ban 2489 métermázsa gép és alkatrész érkezett, Maros-Vásárhelyre csak 1690, Kézdi-Vásárhelyre 424, Sepsi-Szentgyörgyre 206, Székely-Udvarhelyre 108 métermázsa. 

Iparüzleti szeszgyára négy van és ezek a múlt évben tényleg fizettek 435130 forint adót, míg egyetlen szeszgyár, két szeszgyár, egy iparüzleti szeszgyár van és nem fizettek együtt 200 ezer forintot. A mezogazdasági szeszgyárak más elbírálás alá esnek. 

Ez utóbbi a termel, a többiek a szállítják áruik nagy részét. Híres és közgazdaságilag kelloleg alig megbecsülheto a tutajkereskedés értéke: elég, ha annyit mondunk, hogy a árukkal a kereskedok közvetve és közvetlenül Ausztriát, Bulgáriát, Egyiptomot, Kis-Ázsiát, Németországot és Törökországot keresik fel. ”Gidófalvy István iparáról szóló leírását kiegészíthetjük még a Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentéseinek adataival és Barabás Endre vármegye és Marosvásárhely város közgazdasági leírása címmel, az 1907-ben megjelent könyvébol vett adatokkal. Ezek szerint az 1894-ben elszállított bor és boráru mennyiségét tekintve a Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara területén Régen az elso helyen állt. (A kamarához tartoztak még: Sepsiszentgyörgy, Kovászna, Csíkszereda, Székelyudvarhely.) 

Ebben az évben a kamara területérol összesen 2684 mázsa bort és borárut szállítottak el, ebbol a mennyiségbol Régenre 2405 mázsa jutott. Barabás Endre már említett könyve alapján összehasonlíthatjuk és Marosvásárhely 1843. évi vagyoni helyzetét: 

Szászrégen vagyoni helyzete tőkepénzben 100286 Ft. 

Marosvásárhelyé 38289 Ft. Birtokban 16255 Ft. 

Marosvásárhelyé 22344 Ft. Összesen 116541 Ft. 

Marosvásárhelyé 60633 Ft. 

A fenti adatok alapján megállapítható, hogy a kevesebb lakosú Szászrégen jóval gazdagabb volt, mint Marosvásárhely.  

Szerző: Bíró Donát 

Forrás: Szászrégen és Vidéke

KI VOLT SZERVÁC, PONGRÁC ÉS BONIFÁC?

Megjöttek a fagyos szentek. De kik is voltak ők igazán? A régi mondás nem sok jót ígér: "Sok bort hoz a három ác, Pongrác, Szervác, Bonifác. Ha felhőt egyiken se látsz!"

©️ Magyarnő

Ezekben a napokban Szent Pongrác és Szent Bonifác vértanúkra, valamint Szent Szervác püspökre emlékezünk. Pongrác egyébként ókeresztény vértanú, míg Szervác püspök és Bonifác mártír volt. 

SZENT PONGRÁC

SZENT PONGRÁC VÉRTANÚ (MÁJUS 12. Az ázsiai Frígiában született. A VI. században keletkezett szenvedéstörténete szerint szüleit korán elvesztette. A tizennégy éves fiú nagybátyjával, Dénessel frígiai hazájából Rómába költözött. Az ő negyedükben bujkált híveivel Marcellinusz pápa, s tőle vette fel a keresztséget Dénes és Pongrác. Pongrác részt vett a közösség imáin és áldozati ünnepein. Hamarosan azonban a rejtőzködő pápára rábukkant a hatóság, ezzel együtt Pongrácot és nagybátyját is feljelentették a császárnál. Pongrác a császár előtt kiállva is hősiesen védelmezte hitét és a keresztényeket, ennek következtében pedig 304. május 12-én a Via Aurelián lefejezték.

SZENT SZERVÁC

PÜSPÖK (MÁJUS 13.)
Tongeren püspöke volt, majd Maastricht városába települt át és az ottani egyházmegye püspöke lett. Jelentős szerepe volt a kereszténység terjesztésében Németalföld területén.
Maastrichtban a korábbi római templom helyére felépíttette a Miasszonyunk-templomot, amely ma is a város egyik vallási központja.
Kora egyik jelentős egyházi személyisége volt, rengeteget utazott és részt vett számos zsinaton, egyházi gyűlésen.
Az eretnekek, különösen az arianizmus elkötelezett üldözője volt. Szervác 384 pünkösdhétfőn, május 13-án halt meg. Szabadban lévő sírját soha nem lepte be a hó.
Később templomot emeltek fölé és búcsújáró hellyé vált. Úgy tartják, hogy sírjánál, ereklyéinél sok beteg, ördöngös meggyógyult.

SZENT BONIFÁC

VÉRTANÚ (MÁJUS 14.)
Neve azt jelenti: jótevő.
Egy Aglaida nevű nemes hölgy szeretője és vagyonának őrzője volt.
Később isteni intésre mindketten töredelmesen megbánták bűneiket, és elhatározták, hogy Bonifác a vértanúk holttesteinek megkeresésére indul, hátha ily módon, imáik révén üdvöt nyerhetnek. Néhány nap múlva Bonifác Tarsus városába érkezett. Leült a még élő, szenvedő vértanúk lábaihoz, bilincseiket csókolgatta, és így szólt: „Tapodjátok meg az ördögöt, Krisztus küzdő vértanúi!
Csak még egy kicsit tartsatok ki! Rövid a szenvedés, amit örök nyugalom és kimondhatatlan megelégülés követ majd.
E kínzások, amiket Isten iránti szeretetből elszenvedtek, csak ideig-óráig tartanak, egy pillanat alatt el is múlnak, és rövidesen az örök boldogság örömébe juttok, ahol Királyotok látásának örvendeztek, néki mennyei énekek dicséretét zengitek, az angyalok kórusában a halhatatlanság díszébe öltözve meglátjátok majd, amint az örök szenvedés poklában gyötrődnek pribékjeitek.” Bonifácot ezután elfogták.
Ő megvallotta kereszténységét. Bonifác május 14-én halt vértanúhalált. Rómában, a Latinnak nevezett út mentén temették el. Sok hitetlen tért meg Krisztus erejét látva a vértanúban.

Évszázados megfigyelések és tapasztalat mutatja, hogy ebben az időszakban a melegedő időjárás hirtelen hűvösre fordul, sőt sokszor még fagyot is hoz. 

Az emberek féltek ezektől a napoktól és a termés elvesztésétől való szorongás olyan erős volt, hogy Pongrác, Szervác, Bonifác kultuszának semmi nyoma sincs néphagyományaink között. 

Még szoborállítással sem remélték, hogy jóindulatuk megnyerhető, csupán napjaik jelezték a hideget. Bár lehűlés más időszakban is előfordul, a zsenge növényzet a fagyosszentek ünnepe alatt sínyli meg legjobban a fagyot. 

Védekezésképpen a gyümölcsösökben ilyenkor füstölnek. 

Innen a mondás: „Szervác, Pongrác, Bonifác; mind a fagyosszentök, Hogy a szöllő e ne fagyjon füstöljenek kendtök!" Elővigyázatosságból az olyan kényes egynyári zöldségeket, mint például az uborka bab, paradicsom, paprika, csak a fagyosszentek után ültették el. 

Be kén' jól rendezni Vácot, Odazárni Bonifácot, Szerváciust és Pongrácot... Mert az már szörnyü és galád, Hogy mit művel e szép család... 

Megszégyenít májust, tavaszt, Fület és lábat megfagyaszt... Összejött egy sokadalom, Hogy halljon egy kis térzenét - Melyről már túl sok a dalom -S pár perc és rebbent szerteszét... Riporterünk is visszatért - Nos, tartottak künn térzenét? - Igen - szólt kurtán, fagyosan. 

A banda játszott ám azért, mert hát történt egy kis hiba: Szájhoz fagyott a trombita... 

(Ady Endre: Fagyosszentek) 

Egy népi magyarázat szerint Pongrác kánikulában, subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok ezért mérgesek ránk és évről évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket. 

A mindszentiek szerint a szentek halálra fagytak a névnapjukon bekövetkezett fagyban, mert ruháikat a betegeknek adták. 

A fagyosszentek napjaihoz időjóslatok is kapcsolódtak, ha úgy tartották, ha fagyosszentekkor nagy a hideg, akkor rossz termés várható. 

A szentek legendája és az időjárással kapcsolatos megfigyelések ugyan nem függnek össze, a magyar néphagyomány viszont megteremtette a kapcsolatot. 

Úgy tartják, hogy a vértanú szentek haragszanak, ennek eredménye a májusi fagy. 

Forrás: Jeles napok, Tudománypláza, Szentlélek blog.

Húsvét

Minden, amit a húsvéti ünnepről tudni kell - Mit lehet enni nagypénteken?

Húsvét a legfontosabb mozgó dátumú ünnep.
A húsvét időpontja minden évben más dátumra esik, a legkorábbi időpontja március 22-e, a legkésőbbi pedig április 25-e lehet.
Időpontja a Holdtól függ: húsvétvasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget - azaz március 21-ét, vagy 22-ét - követő első holdtölte utáni első vasárnap.
Így a nagypéntek időpontja is minden évben változik, mivel húsvétvasárnap előtti péntek. Magyarországon munkaszüneti nap 2017 óta.
Ilyenkor minden üzlet zárva tart. Ezen a napon emlékeznek meg Jézus Krisztus kereszthaláláról. Nagypéntek a gyász napja. Ezen a napon a legszigorúbb a böjt.
Nagypénteken tilos húst enni.
Az étkezés ezen a napon legyen egyszerű és szegényes. Ezen a napon csak háromszor szabad étkezni és csak egyszer jóllakni.
A hal azonban kiesik a tilalom alól.
Az ilyenkor szokásos étrend az ecetes-hagymás hal, a rántott leves, rántott hal valamilyen húsmentes leves (burgonyaleves, zöldségleves esetleg bableves csipetkével) húsmentes tészta (pl. krumplis tészta, túrós tészta, mákos tészta, túrós palacsinta estleg lekváros, kakaós palacsinta) esetleg valamilyen tojásos (pl. tojásos nokedli), tejes étel (pl. rizsfelfújt).
Húsmentes fogás még például a rántott sajt rizzsel, a spenót (a spenótot elkészíthetjük tésztával vagy gnocchival, esetleg nokedlivel is), a császármorzsa, a krémlevesek (mint például brokkoli-, karfiol-, vagy fokhagymakrém leves).
Egyes helyeken nagyon szigorú böjt, ami semmilyen állati eredetű élelmiszert nem engedélyez, így nemcsak a hús, de például a tojás és a tejtermékek és tiltólistára kerültek.
Kenyeret azonban ajánlatos volt enni és sütni ezen a napon, mert állítólag a a friss kenyér illata enyhítette Krisztus fájdalmait.
Nagypénteken nemcsak Krisztus kereszthaláláról emlékeznek meg, hanem az a nagypénteki tisztálkodásnak, a rituális fürdésnek is az ideje. 
Nagyszombat a húsvéti örömünnep kezdete.
Húsvétvasárnap Krisztus feltámadásának ünnepe. Ekkor ér véget a böjt.

Vasárnap reggel kerülhetnek az asztalra a hagyományos húsvéti ételeket, a sonka, a kalács és a tojás. 

Húsvéthétfő a locsolkodás napja, az egészséget és a termékenységet jelképezi. Régen gyakran a kúthoz, vályúhoz vitték a lányokat, és egész vödör vízzel öntötték le őket. A két világháború között vált szokássá, az ún. „szagos” vízzel, rózsavízzel való locsolkodás. 

©️ Alon.hu

A magyar Szent Korona története

A magyar Szent Korona és a koronázási jelvények Koronánk, mely a német–római császári korona után a második legidősebb ismert uralkodói jelvény, nekünk, magyaroknak a történelmi fontosságát leszámítva is külön jelentéssel bír.
Amellett, hogy koronánknak és múltunk ismeretének alapműveltségünk részét kell képeznie, a korona mint emlék számunkra évszázadokon át igazolása és ékes bizonyítéka volt, hogy a magyar nemzetnek helye van az európai keresztény nemzetek közt.
A különféle hatalmi méltóságok hivatali jelvényeivel, a történészet egyik segédtudománya, az inszignológia foglalkozik.
Bár az inszignológia nemcsak a királyi koronák felépítését, eredetét és funkcióját vizsgálja, hanem az egyéb uralkodói jelvényeket is, például a jogart vagy az országalmát, mégis, ha a királyi jelvényekről van szó, a legtöbb ember elsőre a koronára asszociál.
Koronákat az uralkodók már az ókortól kezdődően használtak.
Első ismert koronára emlékeztető jelvények az asszíroknál jelentek meg, a tarkón összekötött szalag formájában.
Ebből a szokásból indult ki végül a koronaviselés kultusza, amely odáig fejlődött, hogy háborúk, belviszályok robbantak ki e jelvények birtoklásáért.
A korona nemcsak egy tárgy volt a középkor mélyen vallásos emberének, hanem egy isteni eredetű kinyilatkoztatás, ami arra volt bizonyíték, hogy a koronát viselő személy Isten nevében rendelkezik, valamint az ő akaratából került trónra.
Az 1790 februárjában II. József kincstárából Budára hazatérő koronázási jelvényeket több alkalommal közszemlére tették.
Ennek köszönhetően nemcsak érdeklődők sokasága nézhette és tudósok egész sora vizsgálhatta meg, hanem több ábrázolás is készült róla.

A fenti képen Hieronymus Löschenkohl művében 1790-ben Bécsben megjelent ábrázolás különlegességét az adja, hogy a bécsi udvarban szolgáló és a magyar koronázásokon is fontos szerephez jutó magyar heroldot is bemutatja: a címerhordozó köpenyén Magyarország kiscímerét viseli, kezében pedig a rangjelző heroldbotját (pálcáját) tartja.
Ha ilyen módon akarjuk megközelíteni a magyar királyi korona kalandos történetét, elsősorban néhány szót kell ejtenünk a korona keletkezéséről, amelyről mind a mai napig megoszlik a kutatók véleménye.
A középkori hagyomány az államalapító Szent István királyunk történetét feldolgozó Hartvik-legendára támaszkodva úgy tartotta, hogy a koronát eredetileg Vitéz Boleszláv lengyel fejedelemnek, István sógorának készítettek, II. Szilveszter pápa egy látomás hatására juttatta el a magyaroknak.
Ma már biztosan tudjuk azt is, hogy a Szent István és a korona legendáját papírra vető Hartvik püspök Könyves Kálmán udvarában szolgált, és írásaiban több pontatlanság is található.
A mai történészek véleménye szerint ez a fent említett látomás inkább a II. Szilvesztert pápai trónusra juttató III. Ottó közbenjárására történt, valamint a korona a ma ismert formájában nem volt használatban István koronázásakor.
Hartvik mindössze egy koronáról ír, amelyet István kapott, a legnagyobb hangsúly a legendában nem a korona felépítésére, hanem funkciójára irányul, mely szerint István Isten általi kiválasztottságát jelöli.
Valószínűleg így születhetett meg a félreértés, amely mind a mai napig felbukkan a köztudatban. Koronánk felépítését tekintve két részből áll. Egy bizánci, úgynevezett női koronarészből, valamint egy latin koronaként ismert felső részből.
A két rész nagy valószínűséggel III. Béla királyunk uralkodása alatt egyesülhetett, tehát bő százötven évvel István halála után.
Koronánk eredetének kutatása egyebek mellett azért is olyan izgalmas terep, mert az utóbbi két évszázadban többféle elmélet is napvilágot látott a korona eredetéről.

Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia által elfogadott álláspont szerint a korona alsó részét képező abroncs nagy valószínűséggel Vazul unokájának, az 1074 és 1077 közt uralkodó I. Géza király feleségének, Szünadénének a koronája volt.
Erre került később a felső, latin koronarész, amely valamilyen, Istvánhoz kapcsolható tárgyból, nagy valószínűséggel a hermája felső részéből készült, tehát eredetileg nem koronának szánták.
A korona tetején látható kereszt pedig egy sérülés következtében görbülhetett el.
A vitát azonban továbbra sem tartják teljes mértékben lezártnak, kutatások és elemzések máig folynak a korona eredetéről.
A magyar Szent Korona a magyarság történelmében mindig is meghatározó szerepet játszott, épp ezért is volt története oly hányatott.
A korona már az Árpád-házi királyok idején is a vallásos áhítat tárgyaként szolgált, és a mindenkori magyar királyság legitimitását szavatolta, de valódi jelentőségét a vegyes házi királyok uralkodásának idején nyerte el, ugyanis a magyar nép gyakran nem volt hajlandó feljebbvalójaként elfogadni azt az uralkodót, akit nem a Szent Koronával koronáztak meg.
Éppen ezért a korona a különféle trónviszályok és egyéb zivataros időszakok miatt gyakran évtizedeket töltött külföldön.
A leghosszabb külföldön töltött időszak a II. Mátyás 1608-as koronázását megelőző több mint ötven év volt, de ezt követően sem tudták huzamosabb ideig az országban tartani a koronát. Utoljára, a II. világháború után vitték el a koronát az országból, amit követően harminckét évet töltött az Egyesült Államokban, mígnem 1978-ban Carter elnök visszajuttatta Magyarországra
Ekkor a Szent Korona a Magyar Nemzeti Múzeumba került, majd 2000. január 1-jén helyezték el jelenlegi helyén, az Országházban.

Mezei Máté

©️ Újszo.com

Pajzs az én kórházam számára

Számítunk önök, hozzátartozóik és barátjaik segitségére, itt lehet adakozni: Zi de Bine Egyesület

Segítségre van szükség szüleink kórházában, Szászrégenben. 

Elsősorban az egész országban és a nagyvilágban szétszórt Régenieknek a "diaszpórából" és az otthoniak számára ís írok. 

A tegnap esti rendelet szerint a Szászrégeni városi kórház belépett a nemzeti kórházi rendszerbe, amelybe be kell engednie minden olyan beteget, akit a COVID 19 ellen tesztelnek. 

A kórház egyetlen lélegeztetőgéppel rendelkezik és ez az egy biztosítja a beavatkozást a megye legnagyobb területén, Maros-völgye és Görgény-völgyét is Kolozsvár és Beszterce megye határáig. 200 ezer lejre van szükség egy lélegeztetőgéphez, 7 injektált, védő és fertőtlenített anyaghoz az orvosi személyzet számára. 

Össze tudjuk gyűjteni ezt a szükséges pénzt! 

Csináljuk azt, ami a hatalmunkban áll értünk és hozzátartozóinkért!

©️ Paula Rusu

Szászrégen és Vidéke 23 éves

Szászrégen és Vidéke havilap, amely a Népújság „kis testvéreként” igyekszik tükrözni mindazt, ami a Felső-Maros menti városban és a környékbeli településeken történik, ugyanakkor több múltidéző írással is erősíti olvasói együvé tartozását, identitástudatát.
A jubileumi évforduló kapcsán beszélgettünk Fábián András főszerkesztővel.
– Tudomásom szerint a Szászrégen és Vidéke születésnapja egyfajta újraindulás volt, hiszen a városban nagy hagyománya van a lapkiadásnak.
– Szászrégenben 1975-ig rendszeresen jelent meg helyi lap, majd a kommunista szigorítások miatt beszüntették a kiadványt.
Ha még jobban visszamegyünk az időben, elmondhatom, hogy az első magyar helyi újság az 1886-ban megjelent Havasalja volt, majd ezt követte a Szászrégeni Lapok, a Régenvidék, a Marosvölgy, a Közérdek, a Jelen, a Heti Hírek, a Tükör és a Régeni Hírlap.
Az első német nyelvű hetilap, a Sachsisch-Regener Wochenblatt 1894-ben jelent meg, majd Sächsichs-Regener Nachrichten (szászrégeni hírek), Sportblatt (sportlap) és Maskenspiegel (az álarcok tükre) címmel adtak ki újságot.
Román nyelven 1923-tól jelennek meg lapok, az első a Glasul poporului volt, majd 1945-ig még hét kiadvány került az olvasók kezébe.
– Hogyan született meg a Szászrégen és Vidéke?
– 1999 márciusában néhány lelkes szászrégeni értelmiségi úgy döntött, hogy folytatja ezt a hagyományt, ezért indította el a lapot.
A Szászrégen és Vidéke 1999 márciusában látott napvilágot, egy csoport kezdeményezésére.
Az alapító tagok között volt Pakó Benedek római katolikus plébános, Márk Endre, a szászrégeni RMDSZ akkori elnöke, Bíró Donát tanár, Darvas Ignác tanár, Kunsági István tanár, dr. Blága József orvos, Bartha József holtmarosi lelkész, Böjte Lídia tanárnő, a Kemény János Művelődési Társaság elnöke, Adorjáni László ötletgazda, gazdasági ügyintéző, Madaras Péter, a Kolping Családi Társulás elnöke és a lap első főszerkesztője, Csernátoni József tanár. Az első lapszámba a következők írtak: Demeter József lelkipásztor, Pakó Benedek plébános, Bíró Donát helytörténész, Darvas Ignác, Csernátoni József, Böjte Lídia, a disznajói Csősz Irma, Kunsági István, dr. Blága József, Bartha József lp., Samu Pál tanár, Jenei Árpád, Nemes Árpád lelkész, Bozsoki Zoltán, dr. Horváth Erzsébet, Demeter Judit könyvtáros, Bara Zoltán plébános, Muresan Márton plébános, Geréb Marika diák, dr. Iszlai Árpád, Magyar Klára, akik nemcsak lapszerkesztőkként, hanem közösségünk elismert személyiségeiként is jelen voltak és vannak a közéletben.
1999 júliusától szerkesztőbizottsága is van a lapnak. Csernátoni József vállalta a főszerkesztőséget, a tagok dr. Blága József, Bíró Donát, Böjte Lídia, Darvas Ignác, Kunsági István voltak.
– Mi a lap politikája?
– A Szászrégen és Vidéke legfontosabb célkitűzése, hogy ökumenikus szellemben ápoljuk kultúránkat, hagyományainkat, ismereteket közölve olvasóinkkal, ami az adott tájegység közösségi értékeit, szellemiségét erősíti, segíti múltunk, jelenünk megértését és támpontot ad a jövő tervezésére. Nagy hangsúlyt fektetünk a szülőföldszeretetre, Szászrégen és környéke értékeinek, hagyományainak megismertetésére.
Mindezek mellett teret biztosítunk a fiatal, tehetséges alkotók írásainak, de nyitottak vagyunk bárki irányába, aki közölni akar, szívügyének tekinti a fenti célkitűzések megvalósítását.
Az induláskor nagyon vegyes volt az olvasótáborunk, ma az idősebb korosztály a célközönségünk. Az is igaz, hogy elég nehéz felvenni a harcot az internettel, amit leginkább a fiatalok használnak.
Mi igyekszünk az egyházak és az RMDSZ segítségével terjeszteni nyomtatott újságunkat.
A lap előkészületi munkáit a Népújságnál végzik, a nyomtatást az Ansid nyomda vállalta fel.
Jelenleg 500 példányszámban jelenünk meg.
– Kik szerkesztik jelenleg a lapot?
– Szerkesztőbizottsági tagokként Balla Árpád plébános, Fülöp Bernadett egyetemista, Kiss-Miki Melinda tanárnő, Nagy F. Atilla történelemtanár, Nemes Árpád nyugalmazott lelkész, Szabó Antal-Lóránd és Székely Rozália történelemtanár segítenek a munkában.
– Tekintettel arra, hogy időszakos kiadványról van szó, nem könnyű összehangolni a szerkesztői munkát.
– Igen, és az, ami talán minden szerkesztőségben előfordul és mindig gondot okoz: hogy nem kapjuk meg időben a cikkeket, és az utóbbi időben egyre kevesebb a kiadáshoz szükséges pénz.
S ha már itt tartunk, meg kell említenem, hogy az évek során számos magánszemély és alapítvány támogatott, köztük az Illyés Közalapítvány, a Wass Albert Alapítvány, az EMKE, a Communitas Alapítvány, a magyarországi Szülőföld Alap, Pakó Benedek kanonok, gróf Wass Endre, dr. Úry Előd, és kisebb összegekkel szászrégeni vállalkozók.
Az utóbbi években nagyobb támogatást kaptunk a magyarrégeni 37-es számú Koós Ferenc cserkészcsapattól, a szászrégeni Prodplant Kft.-től és annak tulajdonosától, Szakács Csaba mérnöktől. Nagy köszönet jár Madaras Péternek, aki előkészíti pályázatainkat.
Annak ellenére, hogy nem dúskáltunk az anyagiakban, jóakaróknak köszönhetően sikerült megérnünk a 20. évfordulót.
– Néhány szót a jövőről…
– Kitartunk. Talán több lelkesedés kellene az összes szerkesztőségi tag részéről.
Talán jó lenne, ha havonta szerkesztőségi gyűlést tartanánk, de mivel időszakos kiadványról van szó, és nem szerződésesek az alkalmazottaink, nagyon nehéz – a tagok elfoglaltsága miatt – összehangolni a munkát.
Szeretnénk még több települést bevonni, és külső munkatársakat megbízni a tudósítással.
Várjuk a fiatalok támogatását, jelentkezését, mert remélem, hogy a 30. születésnapot is megérjük.

© Vajda György, Népújság.

 Szászrégen és Vidéke

Tavaszi üzenet

Kedves honfitársaim!

Minden magyar testvéremnek valamint keleti rokonnépeinknek is kívánok boldog Tavaszünnepet! 

A magyarság és keleti rokonnépeinek hagyományaiban ősi idők óta fontos szerepet játszott a tavaszi napéjegyenlőség időszakához köthető termékenységi ünnepek (tavasz eljövetele, sarjadás, új élet) megtartása. 

A jelenlegi nehéz helyzetben, amikor saját és szeretteink egészségét is fenyegeti az új típusú vírusfertőzés, valódi összefogásra van szükség, hiszen csak felelősségteljes és segítőkész viselkedéssel közösen győzhetjük le a járványt. 

Magyarország kormánya felállított egy szakemberek által vezetett, a koronavírus-járvány elleni Védekezésért Felelős Operatív Törzset. 

Fontos, hogy figyeljük az Operatív Törzs által közölt információkat és tartsuk be a kihirdetett óvintézkedéseket! 

Kérem lehetőségeink szerint, segítsünk a rászorulóknak, valamint a most fokozottan veszélyeztetett idősebb honfitársainknak. 

Fontos az is, hogy ebben a nehéz időszakban legyünk türelmesek, körültekintőek de tartózkodjunk a felesleges pánikkeltéstől, amely semmilyen szempontból nem kedvez a helyzet megoldásának. 

A lehetőségekhez képest őrizzük meg természetes optimizmusunkat és a jövőbe vetett hitünket. 

Most a tavasz beköszöntével, miképpen azt őseink is tették évezredeken át, merítsük erőt a mindig megújuló természet energiáiból, hogy legyőzhessük a most előttünk álló nehézségeket is! 

A Magyar –Turán Szövetség a jelenlegi helyzet lehetőségei mentén dolgozik folyamatosan, stratégiai előkészítő munkával készül a nyár végi nagy közös ünnepünk a Kurultaj – Magyar Törzsi Gyűlés megszervezésére. 

Szövetségünk területi munkacsoportjai pedig segítenek a járvány elleni védekezésben. 

Hiszünk benne, hogy hamarosan túljutunk ezen a nehéz időszakon és majd augusztusban, biztonságban és egészségesen ünnepelhetünk együtt mindannyian. 

Kívánok boldog Tavaszünnepet, most szűkebb családi körben eltöltve, de lélekben közösen. Koncentrálva, az egész nemzet sorsának jobbrafordulása érdekében. 

Magyar testvéri szeretettel és üdvözlettel! 

Bíró András Zsolt 

©️ Kurultaj.hu

Magyarfülpös falu és a templom története

1391-ben villa Nogilpusnak vagy Nogfilpusnak (C. Suciu: Dicţionar istoric.) írják az oklevelek, 1332-ben Philpus major (Beke: Az erd. egyházmegye. 152.; Documente. XIV. C., III. 125, 179, 196.), 1404-ben Magyarfilpes (C. Suciu: i.m.), 1599-ben pedig Magyar Fewlpes (uo.) a neve.
Eredetileg szász település 1314-tól. 1332-ben plébániatemploma van, papja, Pál ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 20 régi banálist, majd 15 dénárt fizet, 1333-ban 3 régi és 15 kicsi banálist, 1334-ben 5 régi banálist és dénárt, majd 1 garast és 1 régi banálist, 1335-ben 10 dénárt és 1 onequint. (Beke: i.h.)
Ma is álló középkori templomát csúcsíves elemei alapján a XV. századra teszik.
Egy előbbi templomra épült, mely a XIV. században már megvolt, és annak alapfalait örökölte a XV. századi templom. (Balogh J.: Ref. templomok és tornyok. 12.) Gótikus elemeiből a külső támpillérek mind a hajónál, mind a szentély déli oldalán megmaradtak.
A szentély északi falán nincs pillér.
Helyette egy párkány emelkedik ki, mely az egykori sekrestye homlokzatának kiindulópontja lehetett. A lebontott sekrestye egykori csúcsíves ajtajának befalazott kerete ma is látszik.
A hajó déli ajtajának művészien faragott kőkerete a templom egyik középkori kincse.
A templom hajójának egyik déli ablaka megőrizte régi keskeny nyílású eredeti alakját, a másikat kiszélesítették.
A szentély ablakai az 1897. évi javítás alkalmával elveszítették eredeti keretüket, gótikus kőrácsaitól megfosztották.
Ekkor bontották le roskadozó szentélyboltozatát is, melynek vállköveit és a boltgerincek töredékeit részben a cinterembe vezető lépcsőkbe építették be.
A diadalív megőrizte eredeti kifejlett csúcsívét.
A szentségfülke művészi faragású, a késő gótika egyik legkiválóbb alkotása.
A szentély a nyolcszög három oldalával zárul, szentélynégyzettel csatlakozik a hajóhoz, illetve a diadalívhez. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 220.) 1642-ben pusztult állapotából I. Rákóczi György adományából megújítják.
Ekkor készül a hajó mennyezetfestménye Felfalusi Gáspár Miklós patrónus buzgalmából.
Csak másolatban maradt meg: 1898-ban Deák Lajos főtanfelügyelő rajzoltatta le szépsége miatt. 1912-ben egy vihar megrongálta.
Néhány megmentett darabja a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Részletes leírását Kelemen Lajos ismerteti. (Kelemen: Művészett. I. 54–57.).
Készítésének idejét címeres tábla felirata jelzi: „Sacro Sanctae et individuae Trinitatis Anno a partu Virginis Millesimo [Sex] centesimo 42. Mense novemb[ri]... ex Dei bonitate restaurata per gene[rosum] dom[inum] Nicol[aum] Caspar Templum [hoc]...” (Kelemen: i.m. I. 55.)
A második feliratos tábla a festő nevét is említi: Johannes Mensarius. (Kelemen: i.m. I. 33, 52, 201–205.) Egyes mintái közeli rokonságot mutatnak a gyalakutai mennyezet festményeivel. (Kelemen: i.m. 240, 57. jegyz.)
A templom közelében áll a vaskos régi harangláb, ismeretlen korból. (Balogh J.: Ref. templomok és fatornyok. 12.) Középkori lakói katolikusok voltak, amire az 1404-ből való előneve is utal.
A reformáció korában – úgy látszik – sokáig bizonytalan volt vallási hovátartozásuk: az 1600-as évek elején ugyanis még katolikus pap szerepel a forrásokban. Így 1619-ben „honorabilis Lucas Racz de Magiar Phulpes pastor catholicus” nevével és címével találkozunk.
A pásztor megnevezés azonban már átmenetet képez, ugyanis egy 1628. évi oklevél szerint már nős és fia van. Utána már végérvényesen református a falu és temploma. (Kelemen: i.m. I. 53.) Keserű Dajka János református püspökről 1633. évi temetésekor dicséretként hozzák fel, hogy 61 egyházközséget szerzett vissza az adverszáriusoktól.
Ezek közé tartozhatott a magyarfülpösi is, ahol a katolikus utánpótlás nehézségei miatt már előbb nős papra szorultak s utána még az se jutott. (Kelemen: i.m. 53., 72. jegyz.)

©️ Arcanum.hu

Beresztelkei Bánffy kastély romjai

© Georg Heiter

Beresztelkei Bánffy kastély romjai az 1912 május 13-i nagy vihar után

1912 május hó 13-án Maros-Torda vármegyében irtózatos szélvihar dühöngött, mely néhány perc alatt sok száz embert hajléktalanná tett. 

Az ítéletidő Beresztelke, Radnótfája, Petele, Magyarpéterlaka, Marostelek, Jobbágytelke, Mikháza, Nyárádselye, Jobbágyfalva és Sóvárad községeket tette tönkre, lakóházakat, gazdasági épületeket, templomokat, iskolákat,döntött romhalmazzá, a gazdasági állatokat megtizedelte, sőt nem egy emberáldozatot követelt. Ugyanakkor a lecsapó jégvihar a termést is megsemmisítette, nem hagyva mást a nyomorultaknak, mint Istenben és az emberek könyörületességében vetett hitet. A pusztulás legnagyobb Beresztelke községben volt, hol 213 lakóház és az összes gazdasági épületek, a megtakarított élelem és takarmány, sőt a jövő termés és 2 emberélet estek a pusztító elemnek áldozatul, igen sokan lettek nyomorékká, örökre munkaképtelenné. 

A vármegyében okozott kár a másfél millió koronát meghaladta.

1912 május 13-án hétfőn Beresztelkén a pusztulás minden emberi emlékezetet fölülmúlt. 

Az összes ház közül csak tiz maradt épen a többi mind romban hevert. 

Kedden délután egy század katonaság érkezett a faluba. a kár igen nagy. 

A halottakat aznap temették. 

A Bánffy-kastély teljesen romba dőlt és a park évszázados fái tövestül ki vannak tépve, a házakat pedig valósággal felfordította a vihar.

A nép a rémülettől még nem tért magához és kétségbeesve jár-kél az utcán. Pénteken utászok érkeztek.

Egyenletes út visz Szászrégentől Beresztelke felé s az úton öt-hat kilométer hosszúságban nincs nyoma a vésznek, ám a mint az út kissé megszorul a hegyoldalak közt s lefelé hajlik, már rom és törmelék akadnak elibénk.

Az út mentén elszórt majorságoknak nincsen teteje s a kerítések apróra törve feküsznek a földön. 

Az egyik árokban egy fölfordult, darabokra tört szekér. A lovak valószínűen épen maradtak, gazdájuk’ hazahajtotta őket, csak a szétmállott szekeret hagyta ott. 

A kidőlt távíró póznákat tegnap és tegnapelőtt állították helyre.

A mint közeledünk Beresztelkéhez, szakasztott az a kép bontakozik elő a mélyre nyúló völgyből, mint tegnap, a mikor Bálványosváraljához értünk. 

Egy csomó ház a falu nyugati szélén mindenestül elpusztult. 

Egyetlen-egy gazdasági épület nem maradt épen. 

Az élelmet, a gabonát mind széjjelszórta a szél s körülbelül másfélszáz azoknak a házaknak a száma, a melyek vagy megsemmisültek, vagy lakhatatlanná váltak. 

A falunak abban a részében, a melyik a legmélyebbre épült, volt legborzasztóbb a veszedelem. Teljesen épen egyetlen ház se maradt s a legerősebbeknek, a köböl épülteknek is vágy a cserepeit hordta széjjel a szélvész vagy a kéményét döntötte le vagy az ablakait zúzta össze. Kerítés, kapu csaknem mindenütt összetörve.

Beresztelke lakossága kétharmad részben magyar, egyharmad részben oláh, de az oláhok is egytől-egyig beszélnek magyarul. A községnek azt a részét, a melyik egészen a pusztulásé lett, az oláhok lakták. 

Az oláh templom, a papiak, a tanító lak és az iskola csupa rom. 

A templom tornyát vagy húsz méterre vitte el a helyéből a szél s ott vágta a földhöz. A templom mennyezete beroskadt, falai tövig omlottak s a kétszáz esztendős freskók velük együtt hullottak a földre. 

A templom minden drágasága odaveszett a romokkal.

A templom mellett van a temető. 

A falu oláh papja tavaly elhunyt fiatal feleségének vasráccsal vétette körül a sírdombját hatalmas sírkő emelkedett a fejénél. 

A körös-körül való pusztulásnak egyik legszomorúbb pontja most ez a sírhatom.’ 

A sírkővel az orkán oly erővel emelte föl s vágta a dombfa, hogy mélyen beleékelődött a földbe. A vasrácsot kitépte a szél s messzire eldobta a sírtól.

A református templomnak, a mely régi, szilárd kőépület, csak a falai repedeztek meg és a tornya ferdült jobbra. 

Nagyobb kár nem esett benne, de sem a toronyban harangozni, sem a templomba bemenni nem lehet, mert egy újabb szélvész újabb veszedelme lehet az egész épületnek.

A falunak azon a részén, a hol a legtöbb ház maradt épen, egy egészen új épület leszakadt teteje s leomlott falai láthatók. Mint a falubeliek beszélik, ez a ház éppen hétfőre készült el s közvetlenül a vihar előtt tartották benne a házavató áldomást. 

Alig hogy a házavatók az udvarra tódultak a vihar -keletkeztekor; összeomlott a frissen elkészült épület. 

Ha’ bemennek, bizonyára agyonsújt egypárat közülük á leomlott kőtörmelék.

Keserű humora a pusztításnak, hogy a legjobban a falu tánctermét roncsolta össze. Ez az épület ott emelkedett a nyugati faluszélen, az oláh lakta utcasor mellett. Két árván maradt gerenda jelzi csak a helyét.

A beresztelki pusztulásnak két halottja van. Az egyik Csumás Györgyné, akit künn a határban ért az istenítélet. Paszulyt ment ültetni a földekre 11 éves gyermekével. 

Egy vastag gerendájú kunyhó volt a közelben, ide menekült, mikor jött a vihar. 

A szélvész azután ráborította a kunyhót, a melynek gerendája össze vissza törte a testét. Halott volt már, a mikor az utána siető emberek a mezőre értek. 

Kis gyermekét elkapta a szél, messzire eldobta a kunyhó mellől, de egy-két horzsoláson kívül egyéb baja nincsen.

Csumás Györgynét tegnap temették el, az egész falu sírva ment ki a koporsó után. 

A kántornak is, aki énekelve kísérte a koporsót, sírásba fúlt a hangja, a mikor a falu romjai közt a temetőbe elhaladt a menet.

Dávid Miklósné, egy uradalmi cseléd felesége a másik halott. A háza szakadt rá. Ő is halott volt, mire kihúzták a romok alól. Az urára is olyan szerencsét lenül esett egy gerenda, hogy kiütötte a fél szemét s nagyon súlyos sebesülés érte a hátán is, de alighanem kiheveri.

Igen szánalmas 30 kis parasztgyereknek a sorsa. Ezek künn voltak a mezőn s disznókat, teheneket legeltettek, a mikor a vihar zúgása kezdődött. Ijedtükben összeszaladtak s a szél mind a harminc gyereket az árokba vágta. 

Valamennyien megsebesültek. 

A marosvásárhelyi kórházba a katasztrófa 5 súlyos sebesültjét szállították be eddig.

Ennek a falunak a szerencsétlensége sokkal nagyobb, mint az egész porrá lett-Szolnok-Dobokai községekké. Ott tehetősebb a lakosság, majdnem mindegyiknek van a házán kívül földje is, itt azonban a legtöbb embernek az összeomlott háza volt mindene, mivel legnagyobbrészt mezei munkások, a kik napszámba járnak. 

A gazdaemberek termését is egészen elverte a jég, úgy hogy most az egész falu nélkülöz.

Losonczy György jegyző ezeket mondotta a falu sorsáról:

— Ha gyors segítséget nem kapunk, elviselhetetlenné válhatnak a csapás következményei. 

Ma még az egész lakosság annak a hatása alatt áll, hogy megmenekedett, holott könnyen a romok között pusztulhatott volna. 

De már mutatkoznak a kezdődő apátia jelei. Az emberek lassan-lassan a tudatára jönnek, hogy micsoda sors vár reájuk. 

A maguk erejéből nem tudnak segíteni magukon, mert a házukkal mindenük odaveszett. Még arra sincs elég energiájuk, hogy hozzáfogjanak a kevésbé megrongált házak helyreállításához. 

Borzasztó lenne, ha most beköszöntene a-rossz időjárás. ha eső kerekednék, akkor a ‘lakosság legnagyobb része fedél hijján agyonázna. 

Ha, segítség nem jön, az teszi csak igazán elviselhetetlenné a katasztrófát.

Beresztelkén van a Bánffy-aknak egyik ősi kúriája, nagy uradalma és ötven holdas „gyönyörű parkja. 

Az uradalom akkori tulajdonosa Bánffy Zoltán báró szófiai követségi attasé, néhai Bánffy Dezső bárónak az unokaöccse.

Pénzzel föl nem mérhető értékben talán ez az uradalom szenvedte meg a veszedelmet a legsúlyosabban. 

Pompás, hatalmas parkja, a legszebb erdélyi parkok egyike összevissza van dúlva. Csupa szomorúság. Százados fákat döntött ki itten a szél. 

A parknak gyönyörű fenyői, számra több mint háromszáz, egytől-egyig derékban kettétörve, a filagóriák, a’ gloriettek mind porrá zúzva hevernek. 

A park közelében tiszta vizű patak folydogált, gyönyörű kis hidak vittek át rajta. A hidaknak most nyoma sincsen. Kiszaggatta, széthányta valamennyit a rettenetes erejű ciklon. 

Vagy ötven páva és fácán volt a parkban, A pávák közül egyetlen-egy maradt meg. a fácánok mind odavesztek. 

Az utakon járni se lehet, a fenyők föltúrták a sétautakat. 

Az egész park letépett, össze-visszahányt ágakkal van tele. 

Két lépést nem lehet akadály nélkül előretenni. 

Az uradalmi istálló nagy bádogtetejét a park közepére csapta a szél.

— Hatvan esztendei munkát tett tönkre a vihar -; mondja szomorúan Benes Vilmos, a Bánffy-ak régi kertésze. 

— Még meg se mertem üzenni az uramnak a pusztulást, mert tudom, hogy ez fog neki a legjobban fájni. 

Minden épületünk megrongálódott, az urasági lakóház is tönkrement, de mindez újjáépíthető, a parknak azonban vége. 

Nem maradt fa épen. Vagy gyökerestül, tépte ki a szélvész, vagy szálban törte ketté, pedig ennél szebb park nem volt messze vidéken. 

Az erdélyi urak olyan gyakran és olyan szívesen időztek itt. Mindennek most már vége. 

Istenem, hány évtizednek kell elmúlni, míg régi pompájába visszafejlődhetik ez a kis paradicsom!

De nemcsak a park ment tönkre, a széles tornácú főépületnek is leszakadt a teteje. Oldalai annyira megrepedeztek, hogy aligha lehet renoválni. 

Az uradalmi istállónak egyik oldalfalát kapta ki a szél. A telő rajtamaradt a megmaradt három falon, de oldalra dőlt. A melegházak helye csupa üvegtörmelék, csak a kertészház maradt annyira ép. hogy helyre lehel tatarozni.

© Csongor Pethő

© Georg Heiter 

Az első javítások el kezdöttek a Beresztelkei Bánffy kastélyban, 1912-es vihar után.

Kisfülpös falu és a templom története

Kisfülpös

Szászrégentől 8 km-re nyugatra, a Mezőség keleti határán fekszik. Közigazgatásilag Beresztelkéhez tartozik.

Etimológiája

1291-ben Philpus néven jelentkezik az oklevelekben, a későbbiek során pedig ilyen formában: 1319-ben Kysebfilpus, 1332-ben Philpus Minor, 1439-ben Zaasphilpes és 1639-ben Zasz Phülpös.

Története

1332-ben plébániatemploma van. 
Szász előneve régebbi lakóinak emlékét idézi, akik a szász telepítéskor, legkésőbb a XIII. században kerültek ide, s akiknek már kezdettől templomuk kellett hogy legyen, mivel a beköltözéskor katolikusok voltak.

A református templom

Története

1332-ben plébániatemploma van, papja, Miklós ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 1 lotó ezüstöt fizet. 
A középkori templomot 1836"1838-ban lebontják és helyébe újat építenek. Középkori, eredetileg katolikus lakossága a reformáció idején nem marad meg lutheránusnak, mint a szászok mindenütt, hanem a templommal együtt református lesz. 
Később azonban annyira megfogyatkoznak, hogy a XVII. században egyházközségük csak filia. 
1722-től viszont újra anyaegyház. Sokáig nem is volt papjuk.

©️ Élőerdély.ro

A Marosvécsi iskola története 1848 - ig

1. Oktatás a reformáció előtt.

A reformáció előtti korszakban alacsony volt az írástudó emberek száma. A kor követelményei nem tették szükségessé egy szélesebb iskolahálózat létrehozását.
Az egyházi intézményekben, uradalmi központokban, majd később a városokban viszont szükség volt olyan írástudó emberekre, akik biztosítani tudták ezek működését, jogi képviseletét.
A katolikus parókiák, plébániák és a dékánátus mellett szervezett iskolákban szóbeli oktatásban ré- szesítették az erre kiválasztott gyermekeket, akik így elsajátították a szertartás rendjét, megtanulták az egyházi énekeket és a vallási alapismereteket.
Írniolvasni már ritkábban tanították az ifjakat. Az értelmesebbek, fogékonyabbak a káptalani iskolákban nyertek magasabb képzést, miután pappá szentelték őket.

2. Egyházi oktatás a reformáció után.

A lutheri reformáció az oktatás terén is gyökeres változásokat hozott.
Luther Márton követői, az evangélikusok és a kálvinisták is igen fontosnak tartották a Szentírás tekintélyének a visszaállítását.
A reformáció szemléletében Isten közvetlenül Igéjében, Szentlelke által szól az emberekhez.
Ebből a tézisből következik, hogy a Bibliát ne csak a latinul értő papok olvassák, hanem hozzáférhető legyen mindenki számára.
Fontos tehát az anyanyelvű Biblia nyomtatása és terjesztése, valamint az anyanyelvű oktatás megszervezése.
Luther Márton behatóan foglalkozott a neveléselmélettel is.
Pedagógiai felfogásában szükségesnek tartotta magasabb képzettségű teológusok felkészítését, akik eredetiben olvashatják a Bibliát és grammatikai, dialektikai, retorikai tudásuk alapján prédikációkat tudnak szerkeszteni.
A köznép számára viszont elegendő az anyanyelven való írás-olvasás elsajátítása, így mindenki saját nyelvén olvashatja és értelmezheti a Bibliát
Ennek érdekében minden helységben iskolát kellett szervezni, külön a fiúk és külön a lányok számára.
Luther felfogásában az iskola az egyház virágoskertje, tehát nagy figyelmet kellett fordítani az oktatás megszervezésére.
A reformáció szellemében fogant intézkedések nyomán a XVI. században vidékünkön, a Felső-Maros mentén is megjelentek az első falusi iskolák.
El kell mondanunk, hogy a reformáció következtében elkezdődött a katolikus egyház megújulása is. Az 1545 – 1563 között tartott tridenti zsinat szellemében megkezdődött a katolikus egyház szervezeti átalakítása és az iskolahálozat kiépítése.
A Felső - Maros mentén a reformáció az 1560 - as években kezdett terjedni.
Magyaróra Bánffy Gábor és Boldizsár hozott református papot, és a jobbágy gyermekek számára iskolát alapítottak.
Magyarón az iskolamestert név szerint 1587 - ben említik először, amikor egy adásvételi szerződésben, közbíróként odakerült Vásárhelyi Mihály neve után iskolamesteri titulusa: „Mihály Deák Vásárhely mogioroy schola mester”.
Vidékünkön az unitárius vallás is terjedni kezdett.
Az új vallás pártfogója Hagymási Kristóf, a vécsi vár ura és az uradalom birtokosa volt.
Hagymási a „cuius reguo, eius religio” elve alapján nemcsak Vécsen, hanem a várhoz tartozó szász falvakban is terjesztette Dávid Ferenc tanait.
A várúr által Alsóidecsre hozatott szász pap, Bernard Jakobinus a scholában is tanított.
Hagymási Kristóf halála után (1577. március 6.)
Vécsen is a kálvinista egyház erősödött meg.
1583 - ban a Szászrégeni, az Alsóidecsi és a Felsőidecsi lelkészek a fejedelemnek panaszolták, hogy néhány nemes, akiknek birtokain a káptalan lelkészei szolgáltak, elűzték a papokat, a helyükbe mást hívtak, a nekik járó tizedet elvették, az istentiszteletek tartását ellehetetlen0tették.
A fejedelem – Báthori István – helyreállította a dékán és káptalan joghatóságát, és figyelmeztette a nemeseket az egyház anyagi javainak sérthetetlenségére.
A fejedelem a felszólítást a Marosvécsi uradalom prefektusaihoz és a Marosfelfalui nemesekhez intézte.
1648 után Vécs a Görgényi Református Egyházmegye anyaegyháza (megyéje).

©️ KUN LÁSZLÓ NY. TANÁR

Beresztelke község és a templom története

Beresztelke község

Szászrégentől 5 km-re nyugatra a Lúc-patak jobb partján fekszik. Községközpont, Kisfülpös és Magyarfülpös tartozik hozzá.

Etimológiája

E helységnév, a református egyház tulajdonában levő úrvacsorai kenyérosztó tányérok peremén is megtalálható, egyik 1771-ből, másikpedig 1731-ből való. 1503-ban pedig Berecztelke néven jelentkezik az okiratokban.

Története

Beresztelke eredete visszanyúlik a XIII századba, vagy még mélyebbre. 
A falu első említése okiratokban 1319-ből való Berycteluke néven. 
Határaival együtt részese volt egy nagykiterjedésű birtoktömbnek, melynek akkor Simon bán volt az ura. 
Ez a terület a hozzá tartozó falvakkal, uradalmakkal együtt gazdát cserélt akkor, amikor a Gertrudisz királyné ellen szőtt öszeesküvés révén Simon bán is gyanúba keverült, kegyveszetté lett, s birtokaitól megfosztották. 
Uradalmai, falvak, erdők, földek a Tomaj nemzetség losonci ágának egyik tagjára szállottak, akit Istvánnak hívtak, és akinek apja szintén bán, tehát magas méltóságot viselő férfiú volt. 
Ez a Bánffy család uralta aztán ezt a vidéket a trianoni döntés utáni 1920-as években bekövetkezett Romániai agrárreformig.

Beresztelkei templom

Település:  Beresztelke
Egyház:     Református, építés ideje: 14 század. 

A község eredete visszanyúlik a XIII. századba, vagy még mélyebbre.

Története

Latin nyelvű birtoklevelek a községet Berysteluke néven emlegetik. 
Ebből lett és alakult ki az idők során a falu mai neve: Beresztelke. 
Ez alakban találjuk a helységnevet a református egyház tulajdonában levő úrvacsorai kenyérosztó tányérok peremén, melyeknek egyike 1771-ből, másika pedig 1731-ből való. 
A templom valószínűleg a XIV. században épült, eredetileg katolikus templom volt. Bizonyíték erre az utolsó renováláskor napfényre került sekrestyeajtó. Hogy az egyházközösség mikor kerülhetett a reformáció hatása alá, sajnos erről adataink nincsenek. 
Stiláris szempontból késő gótika. Jellegéből keveset őrzött meg, minthogy a XVII. század folyamán háromszor is leégett. 
A visszaállítás, újraépítés során azonban mindig vesztett stiláris jellegéből.

Leírása

A templom legszembetűnőbb ékessége a kehely alakú, márványból készült szószék, fölötte aranyozott szószékkoronával, a Bánffy patrónus család ajándéka. 
Hogy a patrónus család melyikétől származik e főúri ajándék, arra nézve adataink nincsenek. 
A templom belseje is jelentős változáson megy át, amidőn 1854-ben karzatot emelnek beléje. 
1867-ben marosvásárhelyi orgonakészítőtől orgonát vásárolnak. 
Az 1894-ben esedékessé váló templomrenováláskor bővítették a templomot, és tornyot építenek hozzá. 
A harangokat többször, legutoljára 1867-ben Bánffy Kristóf és Farkas Margit költségén, újraöntették. 
Volt egy kisebb harang is 1664-ből, mely az 1914-18-as háború idején elrekviráltatott. 
Helyette öntetett a gyülekezet másikat a régiek mellé 1922-ben. 

© Élőerdély.ro