Szászrégen és Vidéke 23 éves

Szászrégen és Vidéke havilap, amely a Népújság „kis testvéreként” igyekszik tükrözni mindazt, ami a Felső-Maros menti városban és a környékbeli településeken történik, ugyanakkor több múltidéző írással is erősíti olvasói együvé tartozását, identitástudatát.
A jubileumi évforduló kapcsán beszélgettünk Fábián András főszerkesztővel.
– Tudomásom szerint a Szászrégen és Vidéke születésnapja egyfajta újraindulás volt, hiszen a városban nagy hagyománya van a lapkiadásnak.
– Szászrégenben 1975-ig rendszeresen jelent meg helyi lap, majd a kommunista szigorítások miatt beszüntették a kiadványt.
Ha még jobban visszamegyünk az időben, elmondhatom, hogy az első magyar helyi újság az 1886-ban megjelent Havasalja volt, majd ezt követte a Szászrégeni Lapok, a Régenvidék, a Marosvölgy, a Közérdek, a Jelen, a Heti Hírek, a Tükör és a Régeni Hírlap.
Az első német nyelvű hetilap, a Sachsisch-Regener Wochenblatt 1894-ben jelent meg, majd Sächsichs-Regener Nachrichten (szászrégeni hírek), Sportblatt (sportlap) és Maskenspiegel (az álarcok tükre) címmel adtak ki újságot.
Román nyelven 1923-tól jelennek meg lapok, az első a Glasul poporului volt, majd 1945-ig még hét kiadvány került az olvasók kezébe.
– Hogyan született meg a Szászrégen és Vidéke?
– 1999 márciusában néhány lelkes szászrégeni értelmiségi úgy döntött, hogy folytatja ezt a hagyományt, ezért indította el a lapot.
A Szászrégen és Vidéke 1999 márciusában látott napvilágot, egy csoport kezdeményezésére.
Az alapító tagok között volt Pakó Benedek római katolikus plébános, Márk Endre, a szászrégeni RMDSZ akkori elnöke, Bíró Donát tanár, Darvas Ignác tanár, Kunsági István tanár, dr. Blága József orvos, Bartha József holtmarosi lelkész, Böjte Lídia tanárnő, a Kemény János Művelődési Társaság elnöke, Adorjáni László ötletgazda, gazdasági ügyintéző, Madaras Péter, a Kolping Családi Társulás elnöke és a lap első főszerkesztője, Csernátoni József tanár. Az első lapszámba a következők írtak: Demeter József lelkipásztor, Pakó Benedek plébános, Bíró Donát helytörténész, Darvas Ignác, Csernátoni József, Böjte Lídia, a disznajói Csősz Irma, Kunsági István, dr. Blága József, Bartha József lp., Samu Pál tanár, Jenei Árpád, Nemes Árpád lelkész, Bozsoki Zoltán, dr. Horváth Erzsébet, Demeter Judit könyvtáros, Bara Zoltán plébános, Muresan Márton plébános, Geréb Marika diák, dr. Iszlai Árpád, Magyar Klára, akik nemcsak lapszerkesztőkként, hanem közösségünk elismert személyiségeiként is jelen voltak és vannak a közéletben.
1999 júliusától szerkesztőbizottsága is van a lapnak. Csernátoni József vállalta a főszerkesztőséget, a tagok dr. Blága József, Bíró Donát, Böjte Lídia, Darvas Ignác, Kunsági István voltak.
– Mi a lap politikája?
– A Szászrégen és Vidéke legfontosabb célkitűzése, hogy ökumenikus szellemben ápoljuk kultúránkat, hagyományainkat, ismereteket közölve olvasóinkkal, ami az adott tájegység közösségi értékeit, szellemiségét erősíti, segíti múltunk, jelenünk megértését és támpontot ad a jövő tervezésére. Nagy hangsúlyt fektetünk a szülőföldszeretetre, Szászrégen és környéke értékeinek, hagyományainak megismertetésére.
Mindezek mellett teret biztosítunk a fiatal, tehetséges alkotók írásainak, de nyitottak vagyunk bárki irányába, aki közölni akar, szívügyének tekinti a fenti célkitűzések megvalósítását.
Az induláskor nagyon vegyes volt az olvasótáborunk, ma az idősebb korosztály a célközönségünk. Az is igaz, hogy elég nehéz felvenni a harcot az internettel, amit leginkább a fiatalok használnak.
Mi igyekszünk az egyházak és az RMDSZ segítségével terjeszteni nyomtatott újságunkat.
A lap előkészületi munkáit a Népújságnál végzik, a nyomtatást az Ansid nyomda vállalta fel.
Jelenleg 500 példányszámban jelenünk meg.
– Kik szerkesztik jelenleg a lapot?
– Szerkesztőbizottsági tagokként Balla Árpád plébános, Fülöp Bernadett egyetemista, Kiss-Miki Melinda tanárnő, Nagy F. Atilla történelemtanár, Nemes Árpád nyugalmazott lelkész, Szabó Antal-Lóránd és Székely Rozália történelemtanár segítenek a munkában.
– Tekintettel arra, hogy időszakos kiadványról van szó, nem könnyű összehangolni a szerkesztői munkát.
– Igen, és az, ami talán minden szerkesztőségben előfordul és mindig gondot okoz: hogy nem kapjuk meg időben a cikkeket, és az utóbbi időben egyre kevesebb a kiadáshoz szükséges pénz.
S ha már itt tartunk, meg kell említenem, hogy az évek során számos magánszemély és alapítvány támogatott, köztük az Illyés Közalapítvány, a Wass Albert Alapítvány, az EMKE, a Communitas Alapítvány, a magyarországi Szülőföld Alap, Pakó Benedek kanonok, gróf Wass Endre, dr. Úry Előd, és kisebb összegekkel szászrégeni vállalkozók.
Az utóbbi években nagyobb támogatást kaptunk a magyarrégeni 37-es számú Koós Ferenc cserkészcsapattól, a szászrégeni Prodplant Kft.-től és annak tulajdonosától, Szakács Csaba mérnöktől. Nagy köszönet jár Madaras Péternek, aki előkészíti pályázatainkat.
Annak ellenére, hogy nem dúskáltunk az anyagiakban, jóakaróknak köszönhetően sikerült megérnünk a 20. évfordulót.
– Néhány szót a jövőről…
– Kitartunk. Talán több lelkesedés kellene az összes szerkesztőségi tag részéről.
Talán jó lenne, ha havonta szerkesztőségi gyűlést tartanánk, de mivel időszakos kiadványról van szó, és nem szerződésesek az alkalmazottaink, nagyon nehéz – a tagok elfoglaltsága miatt – összehangolni a munkát.
Szeretnénk még több települést bevonni, és külső munkatársakat megbízni a tudósítással.
Várjuk a fiatalok támogatását, jelentkezését, mert remélem, hogy a 30. születésnapot is megérjük.

© Vajda György, Népújság.

 Szászrégen és Vidéke

Tavaszi üzenet

Kedves honfitársaim!

Minden magyar testvéremnek valamint keleti rokonnépeinknek is kívánok boldog Tavaszünnepet! 

A magyarság és keleti rokonnépeinek hagyományaiban ősi idők óta fontos szerepet játszott a tavaszi napéjegyenlőség időszakához köthető termékenységi ünnepek (tavasz eljövetele, sarjadás, új élet) megtartása. 

A jelenlegi nehéz helyzetben, amikor saját és szeretteink egészségét is fenyegeti az új típusú vírusfertőzés, valódi összefogásra van szükség, hiszen csak felelősségteljes és segítőkész viselkedéssel közösen győzhetjük le a járványt. 

Magyarország kormánya felállított egy szakemberek által vezetett, a koronavírus-járvány elleni Védekezésért Felelős Operatív Törzset. 

Fontos, hogy figyeljük az Operatív Törzs által közölt információkat és tartsuk be a kihirdetett óvintézkedéseket! 

Kérem lehetőségeink szerint, segítsünk a rászorulóknak, valamint a most fokozottan veszélyeztetett idősebb honfitársainknak. 

Fontos az is, hogy ebben a nehéz időszakban legyünk türelmesek, körültekintőek de tartózkodjunk a felesleges pánikkeltéstől, amely semmilyen szempontból nem kedvez a helyzet megoldásának. 

A lehetőségekhez képest őrizzük meg természetes optimizmusunkat és a jövőbe vetett hitünket. 

Most a tavasz beköszöntével, miképpen azt őseink is tették évezredeken át, merítsük erőt a mindig megújuló természet energiáiból, hogy legyőzhessük a most előttünk álló nehézségeket is! 

A Magyar –Turán Szövetség a jelenlegi helyzet lehetőségei mentén dolgozik folyamatosan, stratégiai előkészítő munkával készül a nyár végi nagy közös ünnepünk a Kurultaj – Magyar Törzsi Gyűlés megszervezésére. 

Szövetségünk területi munkacsoportjai pedig segítenek a járvány elleni védekezésben. 

Hiszünk benne, hogy hamarosan túljutunk ezen a nehéz időszakon és majd augusztusban, biztonságban és egészségesen ünnepelhetünk együtt mindannyian. 

Kívánok boldog Tavaszünnepet, most szűkebb családi körben eltöltve, de lélekben közösen. Koncentrálva, az egész nemzet sorsának jobbrafordulása érdekében. 

Magyar testvéri szeretettel és üdvözlettel! 

Bíró András Zsolt 

©️ Kurultaj.hu

Magyarfülpös falu és a templom története

1391-ben villa Nogilpusnak vagy Nogfilpusnak (C. Suciu: Dicţionar istoric.) írják az oklevelek, 1332-ben Philpus major (Beke: Az erd. egyházmegye. 152.; Documente. XIV. C., III. 125, 179, 196.), 1404-ben Magyarfilpes (C. Suciu: i.m.), 1599-ben pedig Magyar Fewlpes (uo.) a neve.
Eredetileg szász település 1314-tól. 1332-ben plébániatemploma van, papja, Pál ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 20 régi banálist, majd 15 dénárt fizet, 1333-ban 3 régi és 15 kicsi banálist, 1334-ben 5 régi banálist és dénárt, majd 1 garast és 1 régi banálist, 1335-ben 10 dénárt és 1 onequint. (Beke: i.h.)
Ma is álló középkori templomát csúcsíves elemei alapján a XV. századra teszik.
Egy előbbi templomra épült, mely a XIV. században már megvolt, és annak alapfalait örökölte a XV. századi templom. (Balogh J.: Ref. templomok és tornyok. 12.) Gótikus elemeiből a külső támpillérek mind a hajónál, mind a szentély déli oldalán megmaradtak.
A szentély északi falán nincs pillér.
Helyette egy párkány emelkedik ki, mely az egykori sekrestye homlokzatának kiindulópontja lehetett. A lebontott sekrestye egykori csúcsíves ajtajának befalazott kerete ma is látszik.
A hajó déli ajtajának művészien faragott kőkerete a templom egyik középkori kincse.
A templom hajójának egyik déli ablaka megőrizte régi keskeny nyílású eredeti alakját, a másikat kiszélesítették.
A szentély ablakai az 1897. évi javítás alkalmával elveszítették eredeti keretüket, gótikus kőrácsaitól megfosztották.
Ekkor bontották le roskadozó szentélyboltozatát is, melynek vállköveit és a boltgerincek töredékeit részben a cinterembe vezető lépcsőkbe építették be.
A diadalív megőrizte eredeti kifejlett csúcsívét.
A szentségfülke művészi faragású, a késő gótika egyik legkiválóbb alkotása.
A szentély a nyolcszög három oldalával zárul, szentélynégyzettel csatlakozik a hajóhoz, illetve a diadalívhez. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 220.) 1642-ben pusztult állapotából I. Rákóczi György adományából megújítják.
Ekkor készül a hajó mennyezetfestménye Felfalusi Gáspár Miklós patrónus buzgalmából.
Csak másolatban maradt meg: 1898-ban Deák Lajos főtanfelügyelő rajzoltatta le szépsége miatt. 1912-ben egy vihar megrongálta.
Néhány megmentett darabja a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Részletes leírását Kelemen Lajos ismerteti. (Kelemen: Művészett. I. 54–57.).
Készítésének idejét címeres tábla felirata jelzi: „Sacro Sanctae et individuae Trinitatis Anno a partu Virginis Millesimo [Sex] centesimo 42. Mense novemb[ri]... ex Dei bonitate restaurata per gene[rosum] dom[inum] Nicol[aum] Caspar Templum [hoc]...” (Kelemen: i.m. I. 55.)
A második feliratos tábla a festő nevét is említi: Johannes Mensarius. (Kelemen: i.m. I. 33, 52, 201–205.) Egyes mintái közeli rokonságot mutatnak a gyalakutai mennyezet festményeivel. (Kelemen: i.m. 240, 57. jegyz.)
A templom közelében áll a vaskos régi harangláb, ismeretlen korból. (Balogh J.: Ref. templomok és fatornyok. 12.) Középkori lakói katolikusok voltak, amire az 1404-ből való előneve is utal.
A reformáció korában – úgy látszik – sokáig bizonytalan volt vallási hovátartozásuk: az 1600-as évek elején ugyanis még katolikus pap szerepel a forrásokban. Így 1619-ben „honorabilis Lucas Racz de Magiar Phulpes pastor catholicus” nevével és címével találkozunk.
A pásztor megnevezés azonban már átmenetet képez, ugyanis egy 1628. évi oklevél szerint már nős és fia van. Utána már végérvényesen református a falu és temploma. (Kelemen: i.m. I. 53.) Keserű Dajka János református püspökről 1633. évi temetésekor dicséretként hozzák fel, hogy 61 egyházközséget szerzett vissza az adverszáriusoktól.
Ezek közé tartozhatott a magyarfülpösi is, ahol a katolikus utánpótlás nehézségei miatt már előbb nős papra szorultak s utána még az se jutott. (Kelemen: i.m. 53., 72. jegyz.)

©️ Arcanum.hu

Beresztelkei Bánffy kastély romjai

© Georg Heiter

Beresztelkei Bánffy kastély romjai az 1912 május 13-i nagy vihar után

1912 május hó 13-án Maros-Torda vármegyében irtózatos szélvihar dühöngött, mely néhány perc alatt sok száz embert hajléktalanná tett. 

Az ítéletidő Beresztelke, Radnótfája, Petele, Magyarpéterlaka, Marostelek, Jobbágytelke, Mikháza, Nyárádselye, Jobbágyfalva és Sóvárad községeket tette tönkre, lakóházakat, gazdasági épületeket, templomokat, iskolákat,döntött romhalmazzá, a gazdasági állatokat megtizedelte, sőt nem egy emberáldozatot követelt. Ugyanakkor a lecsapó jégvihar a termést is megsemmisítette, nem hagyva mást a nyomorultaknak, mint Istenben és az emberek könyörületességében vetett hitet. A pusztulás legnagyobb Beresztelke községben volt, hol 213 lakóház és az összes gazdasági épületek, a megtakarított élelem és takarmány, sőt a jövő termés és 2 emberélet estek a pusztító elemnek áldozatul, igen sokan lettek nyomorékká, örökre munkaképtelenné. 

A vármegyében okozott kár a másfél millió koronát meghaladta.

1912 május 13-án hétfőn Beresztelkén a pusztulás minden emberi emlékezetet fölülmúlt. 

Az összes ház közül csak tiz maradt épen a többi mind romban hevert. 

Kedden délután egy század katonaság érkezett a faluba. a kár igen nagy. 

A halottakat aznap temették. 

A Bánffy-kastély teljesen romba dőlt és a park évszázados fái tövestül ki vannak tépve, a házakat pedig valósággal felfordította a vihar.

A nép a rémülettől még nem tért magához és kétségbeesve jár-kél az utcán. Pénteken utászok érkeztek.

Egyenletes út visz Szászrégentől Beresztelke felé s az úton öt-hat kilométer hosszúságban nincs nyoma a vésznek, ám a mint az út kissé megszorul a hegyoldalak közt s lefelé hajlik, már rom és törmelék akadnak elibénk.

Az út mentén elszórt majorságoknak nincsen teteje s a kerítések apróra törve feküsznek a földön. 

Az egyik árokban egy fölfordult, darabokra tört szekér. A lovak valószínűen épen maradtak, gazdájuk’ hazahajtotta őket, csak a szétmállott szekeret hagyta ott. 

A kidőlt távíró póznákat tegnap és tegnapelőtt állították helyre.

A mint közeledünk Beresztelkéhez, szakasztott az a kép bontakozik elő a mélyre nyúló völgyből, mint tegnap, a mikor Bálványosváraljához értünk. 

Egy csomó ház a falu nyugati szélén mindenestül elpusztult. 

Egyetlen-egy gazdasági épület nem maradt épen. 

Az élelmet, a gabonát mind széjjelszórta a szél s körülbelül másfélszáz azoknak a házaknak a száma, a melyek vagy megsemmisültek, vagy lakhatatlanná váltak. 

A falunak abban a részében, a melyik a legmélyebbre épült, volt legborzasztóbb a veszedelem. Teljesen épen egyetlen ház se maradt s a legerősebbeknek, a köböl épülteknek is vágy a cserepeit hordta széjjel a szélvész vagy a kéményét döntötte le vagy az ablakait zúzta össze. Kerítés, kapu csaknem mindenütt összetörve.

Beresztelke lakossága kétharmad részben magyar, egyharmad részben oláh, de az oláhok is egytől-egyig beszélnek magyarul. A községnek azt a részét, a melyik egészen a pusztulásé lett, az oláhok lakták. 

Az oláh templom, a papiak, a tanító lak és az iskola csupa rom. 

A templom tornyát vagy húsz méterre vitte el a helyéből a szél s ott vágta a földhöz. A templom mennyezete beroskadt, falai tövig omlottak s a kétszáz esztendős freskók velük együtt hullottak a földre. 

A templom minden drágasága odaveszett a romokkal.

A templom mellett van a temető. 

A falu oláh papja tavaly elhunyt fiatal feleségének vasráccsal vétette körül a sírdombját hatalmas sírkő emelkedett a fejénél. 

A körös-körül való pusztulásnak egyik legszomorúbb pontja most ez a sírhatom.’ 

A sírkővel az orkán oly erővel emelte föl s vágta a dombfa, hogy mélyen beleékelődött a földbe. A vasrácsot kitépte a szél s messzire eldobta a sírtól.

A református templomnak, a mely régi, szilárd kőépület, csak a falai repedeztek meg és a tornya ferdült jobbra. 

Nagyobb kár nem esett benne, de sem a toronyban harangozni, sem a templomba bemenni nem lehet, mert egy újabb szélvész újabb veszedelme lehet az egész épületnek.

A falunak azon a részén, a hol a legtöbb ház maradt épen, egy egészen új épület leszakadt teteje s leomlott falai láthatók. Mint a falubeliek beszélik, ez a ház éppen hétfőre készült el s közvetlenül a vihar előtt tartották benne a házavató áldomást. 

Alig hogy a házavatók az udvarra tódultak a vihar -keletkeztekor; összeomlott a frissen elkészült épület. 

Ha’ bemennek, bizonyára agyonsújt egypárat közülük á leomlott kőtörmelék.

Keserű humora a pusztításnak, hogy a legjobban a falu tánctermét roncsolta össze. Ez az épület ott emelkedett a nyugati faluszélen, az oláh lakta utcasor mellett. Két árván maradt gerenda jelzi csak a helyét.

A beresztelki pusztulásnak két halottja van. Az egyik Csumás Györgyné, akit künn a határban ért az istenítélet. Paszulyt ment ültetni a földekre 11 éves gyermekével. 

Egy vastag gerendájú kunyhó volt a közelben, ide menekült, mikor jött a vihar. 

A szélvész azután ráborította a kunyhót, a melynek gerendája össze vissza törte a testét. Halott volt már, a mikor az utána siető emberek a mezőre értek. 

Kis gyermekét elkapta a szél, messzire eldobta a kunyhó mellől, de egy-két horzsoláson kívül egyéb baja nincsen.

Csumás Györgynét tegnap temették el, az egész falu sírva ment ki a koporsó után. 

A kántornak is, aki énekelve kísérte a koporsót, sírásba fúlt a hangja, a mikor a falu romjai közt a temetőbe elhaladt a menet.

Dávid Miklósné, egy uradalmi cseléd felesége a másik halott. A háza szakadt rá. Ő is halott volt, mire kihúzták a romok alól. Az urára is olyan szerencsét lenül esett egy gerenda, hogy kiütötte a fél szemét s nagyon súlyos sebesülés érte a hátán is, de alighanem kiheveri.

Igen szánalmas 30 kis parasztgyereknek a sorsa. Ezek künn voltak a mezőn s disznókat, teheneket legeltettek, a mikor a vihar zúgása kezdődött. Ijedtükben összeszaladtak s a szél mind a harminc gyereket az árokba vágta. 

Valamennyien megsebesültek. 

A marosvásárhelyi kórházba a katasztrófa 5 súlyos sebesültjét szállították be eddig.

Ennek a falunak a szerencsétlensége sokkal nagyobb, mint az egész porrá lett-Szolnok-Dobokai községekké. Ott tehetősebb a lakosság, majdnem mindegyiknek van a házán kívül földje is, itt azonban a legtöbb embernek az összeomlott háza volt mindene, mivel legnagyobbrészt mezei munkások, a kik napszámba járnak. 

A gazdaemberek termését is egészen elverte a jég, úgy hogy most az egész falu nélkülöz.

Losonczy György jegyző ezeket mondotta a falu sorsáról:

— Ha gyors segítséget nem kapunk, elviselhetetlenné válhatnak a csapás következményei. 

Ma még az egész lakosság annak a hatása alatt áll, hogy megmenekedett, holott könnyen a romok között pusztulhatott volna. 

De már mutatkoznak a kezdődő apátia jelei. Az emberek lassan-lassan a tudatára jönnek, hogy micsoda sors vár reájuk. 

A maguk erejéből nem tudnak segíteni magukon, mert a házukkal mindenük odaveszett. Még arra sincs elég energiájuk, hogy hozzáfogjanak a kevésbé megrongált házak helyreállításához. 

Borzasztó lenne, ha most beköszöntene a-rossz időjárás. ha eső kerekednék, akkor a ‘lakosság legnagyobb része fedél hijján agyonázna. 

Ha, segítség nem jön, az teszi csak igazán elviselhetetlenné a katasztrófát.

Beresztelkén van a Bánffy-aknak egyik ősi kúriája, nagy uradalma és ötven holdas „gyönyörű parkja. 

Az uradalom akkori tulajdonosa Bánffy Zoltán báró szófiai követségi attasé, néhai Bánffy Dezső bárónak az unokaöccse.

Pénzzel föl nem mérhető értékben talán ez az uradalom szenvedte meg a veszedelmet a legsúlyosabban. 

Pompás, hatalmas parkja, a legszebb erdélyi parkok egyike összevissza van dúlva. Csupa szomorúság. Százados fákat döntött ki itten a szél. 

A parknak gyönyörű fenyői, számra több mint háromszáz, egytől-egyig derékban kettétörve, a filagóriák, a’ gloriettek mind porrá zúzva hevernek. 

A park közelében tiszta vizű patak folydogált, gyönyörű kis hidak vittek át rajta. A hidaknak most nyoma sincsen. Kiszaggatta, széthányta valamennyit a rettenetes erejű ciklon. 

Vagy ötven páva és fácán volt a parkban, A pávák közül egyetlen-egy maradt meg. a fácánok mind odavesztek. 

Az utakon járni se lehet, a fenyők föltúrták a sétautakat. 

Az egész park letépett, össze-visszahányt ágakkal van tele. 

Két lépést nem lehet akadály nélkül előretenni. 

Az uradalmi istálló nagy bádogtetejét a park közepére csapta a szél.

— Hatvan esztendei munkát tett tönkre a vihar -; mondja szomorúan Benes Vilmos, a Bánffy-ak régi kertésze. 

— Még meg se mertem üzenni az uramnak a pusztulást, mert tudom, hogy ez fog neki a legjobban fájni. 

Minden épületünk megrongálódott, az urasági lakóház is tönkrement, de mindez újjáépíthető, a parknak azonban vége. 

Nem maradt fa épen. Vagy gyökerestül, tépte ki a szélvész, vagy szálban törte ketté, pedig ennél szebb park nem volt messze vidéken. 

Az erdélyi urak olyan gyakran és olyan szívesen időztek itt. Mindennek most már vége. 

Istenem, hány évtizednek kell elmúlni, míg régi pompájába visszafejlődhetik ez a kis paradicsom!

De nemcsak a park ment tönkre, a széles tornácú főépületnek is leszakadt a teteje. Oldalai annyira megrepedeztek, hogy aligha lehet renoválni. 

Az uradalmi istállónak egyik oldalfalát kapta ki a szél. A telő rajtamaradt a megmaradt három falon, de oldalra dőlt. A melegházak helye csupa üvegtörmelék, csak a kertészház maradt annyira ép. hogy helyre lehel tatarozni.

© Csongor Pethő

© Georg Heiter 

Az első javítások el kezdöttek a Beresztelkei Bánffy kastélyban, 1912-es vihar után.

Kisfülpös falu és a templom története

Kisfülpös

Szászrégentől 8 km-re nyugatra, a Mezőség keleti határán fekszik. Közigazgatásilag Beresztelkéhez tartozik.

Etimológiája

1291-ben Philpus néven jelentkezik az oklevelekben, a későbbiek során pedig ilyen formában: 1319-ben Kysebfilpus, 1332-ben Philpus Minor, 1439-ben Zaasphilpes és 1639-ben Zasz Phülpös.

Története

1332-ben plébániatemploma van. 
Szász előneve régebbi lakóinak emlékét idézi, akik a szász telepítéskor, legkésőbb a XIII. században kerültek ide, s akiknek már kezdettől templomuk kellett hogy legyen, mivel a beköltözéskor katolikusok voltak.

A református templom

Története

1332-ben plébániatemploma van, papja, Miklós ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 1 lotó ezüstöt fizet. 
A középkori templomot 1836"1838-ban lebontják és helyébe újat építenek. Középkori, eredetileg katolikus lakossága a reformáció idején nem marad meg lutheránusnak, mint a szászok mindenütt, hanem a templommal együtt református lesz. 
Később azonban annyira megfogyatkoznak, hogy a XVII. században egyházközségük csak filia. 
1722-től viszont újra anyaegyház. Sokáig nem is volt papjuk.

©️ Élőerdély.ro

A Marosvécsi iskola története 1848 - ig

1. Oktatás a reformáció előtt.

A reformáció előtti korszakban alacsony volt az írástudó emberek száma. A kor követelményei nem tették szükségessé egy szélesebb iskolahálózat létrehozását.
Az egyházi intézményekben, uradalmi központokban, majd később a városokban viszont szükség volt olyan írástudó emberekre, akik biztosítani tudták ezek működését, jogi képviseletét.
A katolikus parókiák, plébániák és a dékánátus mellett szervezett iskolákban szóbeli oktatásban ré- szesítették az erre kiválasztott gyermekeket, akik így elsajátították a szertartás rendjét, megtanulták az egyházi énekeket és a vallási alapismereteket.
Írniolvasni már ritkábban tanították az ifjakat. Az értelmesebbek, fogékonyabbak a káptalani iskolákban nyertek magasabb képzést, miután pappá szentelték őket.

2. Egyházi oktatás a reformáció után.

A lutheri reformáció az oktatás terén is gyökeres változásokat hozott.
Luther Márton követői, az evangélikusok és a kálvinisták is igen fontosnak tartották a Szentírás tekintélyének a visszaállítását.
A reformáció szemléletében Isten közvetlenül Igéjében, Szentlelke által szól az emberekhez.
Ebből a tézisből következik, hogy a Bibliát ne csak a latinul értő papok olvassák, hanem hozzáférhető legyen mindenki számára.
Fontos tehát az anyanyelvű Biblia nyomtatása és terjesztése, valamint az anyanyelvű oktatás megszervezése.
Luther Márton behatóan foglalkozott a neveléselmélettel is.
Pedagógiai felfogásában szükségesnek tartotta magasabb képzettségű teológusok felkészítését, akik eredetiben olvashatják a Bibliát és grammatikai, dialektikai, retorikai tudásuk alapján prédikációkat tudnak szerkeszteni.
A köznép számára viszont elegendő az anyanyelven való írás-olvasás elsajátítása, így mindenki saját nyelvén olvashatja és értelmezheti a Bibliát
Ennek érdekében minden helységben iskolát kellett szervezni, külön a fiúk és külön a lányok számára.
Luther felfogásában az iskola az egyház virágoskertje, tehát nagy figyelmet kellett fordítani az oktatás megszervezésére.
A reformáció szellemében fogant intézkedések nyomán a XVI. században vidékünkön, a Felső-Maros mentén is megjelentek az első falusi iskolák.
El kell mondanunk, hogy a reformáció következtében elkezdődött a katolikus egyház megújulása is. Az 1545 – 1563 között tartott tridenti zsinat szellemében megkezdődött a katolikus egyház szervezeti átalakítása és az iskolahálozat kiépítése.
A Felső - Maros mentén a reformáció az 1560 - as években kezdett terjedni.
Magyaróra Bánffy Gábor és Boldizsár hozott református papot, és a jobbágy gyermekek számára iskolát alapítottak.
Magyarón az iskolamestert név szerint 1587 - ben említik először, amikor egy adásvételi szerződésben, közbíróként odakerült Vásárhelyi Mihály neve után iskolamesteri titulusa: „Mihály Deák Vásárhely mogioroy schola mester”.
Vidékünkön az unitárius vallás is terjedni kezdett.
Az új vallás pártfogója Hagymási Kristóf, a vécsi vár ura és az uradalom birtokosa volt.
Hagymási a „cuius reguo, eius religio” elve alapján nemcsak Vécsen, hanem a várhoz tartozó szász falvakban is terjesztette Dávid Ferenc tanait.
A várúr által Alsóidecsre hozatott szász pap, Bernard Jakobinus a scholában is tanított.
Hagymási Kristóf halála után (1577. március 6.)
Vécsen is a kálvinista egyház erősödött meg.
1583 - ban a Szászrégeni, az Alsóidecsi és a Felsőidecsi lelkészek a fejedelemnek panaszolták, hogy néhány nemes, akiknek birtokain a káptalan lelkészei szolgáltak, elűzték a papokat, a helyükbe mást hívtak, a nekik járó tizedet elvették, az istentiszteletek tartását ellehetetlen0tették.
A fejedelem – Báthori István – helyreállította a dékán és káptalan joghatóságát, és figyelmeztette a nemeseket az egyház anyagi javainak sérthetetlenségére.
A fejedelem a felszólítást a Marosvécsi uradalom prefektusaihoz és a Marosfelfalui nemesekhez intézte.
1648 után Vécs a Görgényi Református Egyházmegye anyaegyháza (megyéje).

©️ KUN LÁSZLÓ NY. TANÁR